1917-ben a mai Jelenések kápolnája helyén álló tölgyfa fölött jelent meg a Szűzanya három pásztorgyermeknek. Ezt követően több jelenés is történt, melyeknek gyorsan híre kelt, és az utolsó alkalommal, október 13-án, mintegy 70 000 ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda. Ma itt található Szűzanya-szobor koronájában őrzik azt a golyót, melyet Szent II. János Pál testéből operáltak ki az 1981-es merénylet után. Forrás: www.magyarkurir.hu

Assisitől nem messze, a városhoz közeli erdőben állt a vélhetően a 6. században, Szűz Mária tiszteletére épült kápolna, amely eredetileg a Monte Subasió-i bencések tulajdonában állt, és amely Assisi Szent Ferenc korára egészen elhagyatottá vált. A terület, a kis földdarab, ahol a templomocska állt, a helyiek körében akkoriban portiuncula, azaz ’kicsinyke rész, darab’ néven volt ismert. Amikor Szent Ferenc 1205 őszén a San Damiano-kápolnában a keresztről a megfeszített Krisztus szavát hallotta – „Ferenc, menj, és állítsd helyre házamat; mert látod, hogy egészen romokban hever” –, válaszul hozzáfogott, hogy saját kezével újítsa fel a Porciunkula romos kápolnáját, majd két másik apró templomot. Itt telepedtek le az első testvérek, és 1211-ben itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Assisi Klára is. Ferenc a kicsiny Angyalos Boldogasszony-kápolnát minden földi helynél jobban szerette, s itt fejezte be földi életét 1226. október 3-án. Az Angyalos Boldogasszony-kápolna fölé 1569 és 1679 között hatalmas, a nagy számban érkező zarándokokat is fogadni képes, háromhajós bazilikát emeltek, Giacomo Barozzi da Vignola olasz építész tervei szerint. Máig ez a hely a ferences rend anyaháza.

A Szent Benedek-bazilika a Piazza San Benedetto téren található Norcia központjában. A hagyomány szerint ez volt a ház, ahol Szent Benedek és Szent Skolasztika ikerszentek születtek. Szent Benedeknek, Európa védőszentjének, a nyugati szerzetesség atyjának (5-6. század) szentelt bazilika a régió egyik legjelentősebb szellemi helyszíne. A homlokzat jellemzően középkori, és eltér a 18. században teljesen átdolgozott belsőtől. Az épület, Szent Benedek kriptája fölé 1290 és 1338 között épült az első bővítési projekt kereteink belül, a valcastorianai Sant'Eutizio szerzetesei által. A harangtornyot a 14. században emelték, de egy 1703-as földrengés elpusztította a felső részt, amelyet hamarosan egy kisebb változat váltott fel. Az 1859-es földrengés után a homlokzat felső részét restaurálták. A templomon végzett utolsó munkálatok az 1950-es években történtek. 1570-ben a templom jobb oldalára egy eredetileg a gabonapiac tetőjeként használt karzatot helyeztek el. Forrás: www.umbriatourism.it Fotó: www.tripadvisor.com

Nazare története a 4. században kezdődik. Romano szerzetes ekkor hozta ide Názáretből a Fekete Madonna Szűzanya szobrát. Ez a szobor ma a képen látható Nossa Senhora da Nazaré templomban található. A legenda szerint ez a szerzetes egy barlangban élt Nazaré új településének közelében. Halála után Roderick vizigót király egy kis kápolnát építtetett tiszteletére, ahol Szűz Mária szobrát helyezte el. A Nossa Senhora da Nazaré-templomot 1377-ben I. Fernando portugál király építtette. A XIV. és a XIX. század között az épületet többször átépítették. Ennek ellenére megőrizte a Portugália e régiójára jellemző barokk stílust. Forrás: www.sumfinity.com

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.