Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

A Szent Benedek-bazilika a Piazza San Benedetto téren található Norcia központjában. A hagyomány szerint ez volt a ház, ahol Szent Benedek és Szent Skolasztika ikerszentek születtek. Szent Benedeknek, Európa védőszentjének, a nyugati szerzetesség atyjának (5-6. század) szentelt bazilika a régió egyik legjelentősebb szellemi helyszíne. A homlokzat jellemzően középkori, és eltér a 18. században teljesen átdolgozott belsőtől. Az épület, Szent Benedek kriptája fölé 1290 és 1338 között épült az első bővítési projekt kereteink belül, a valcastorianai Sant'Eutizio szerzetesei által. A harangtornyot a 14. században emelték, de egy 1703-as földrengés elpusztította a felső részt, amelyet hamarosan egy kisebb változat váltott fel. Az 1859-es földrengés után a homlokzat felső részét restaurálták. A templomon végzett utolsó munkálatok az 1950-es években történtek. 1570-ben a templom jobb oldalára egy eredetileg a gabonapiac tetőjeként használt karzatot helyeztek el. Forrás: www.umbriatourism.it Fotó: www.tripadvisor.com

Idősebb Bernard, csodálatra méltó mester és Roberto 1075-ben, VI. Alfonso uralkodása alatt kezdte meg a román stílusú székesegyház építését, amikor Diego Peláez volt a püspök. Ezt a kezdeti szakaszt követően számos történelmi változás felfüggesztette, vagy legalábbis lelassította a munkálatokat egészen addig, amíg Gelmírez érsek idejében, 1100-ban újonnan beindultak. A katedrális építése apránként haladt előre a 12. században. 1168-ban Mateo mester kapott megbízást ennek befejezésére, beleértve a nyugati lezárást és a Kórus felépítését a főhajóban. 1211-ben a Bazilikát IX. Alfonz előtt szentelték fel. Bár az alapvető középkori építmény megmaradt, az évszázadok során a kolostor és mellékterületeinek építése következtében a székesegyház fiziognómiáját megváltoztatta, a reneszánsz, és különösen a barokk korszakban, amikor olyan munkálatokat végeztek, mint a főkápolna, az orgonák, a chevet lezárása vagy az Obradoiro homlokzata. A neoklasszikus korszakban elkészült az új Azabachería homlokzat, és az elmúlt száz évben továbbra is különféle akciókat hajtottak végre. Forrás: www.catedraldesantiago.es

A lorétói kegyhely története a XIII. század végéhez kapcsolódik. 1294. december 10-én érkezett Itália adriai tengerpartjára, Recanati város kikötőjébe az a Ház, melyben Szűz Mária családja lakott Názáretben – vallja a hagyomány és erősíti meg a Ház eredetiségét a történelmi kutatás, a régészet, az építészet-történet, az epigráfia és legújabban a pollenkutatás eredménye is. Assisi Szent Ferenc egyik írása említi, hogy a Poverello 1219-ben szentföldi zarándoklata során felkereste Názáretet, hogy „megtisztelje azt a Házat, melyben az Ige testté lett”. A mai Szent Ház oltárlapja fölött latin felirat hirdeti a János evangélium híres karácsonyi szavait: „Az Ige testté lett’”. Egyetlen szót tettek hozzá: „itt”. A szöveg latinul így hangzik: „Hic Verbum caro factum est”, vagyis „Itt testesült meg az örök Ige”. Ez az apró szó oly megható és sokatmondó. Meghatja a zarándok szívét és valójában Lorétó ezért lett immár több mint 700 éven át Itália legjelentősebb kegyhelyévé. Aki eljön ide, hozza el magával a Szentírást, olvassa el a János evangélium előszavát, a híres Prológust és Lukács evangéliumából élje át azt a beszélgetést, mely a legfontosabb Isten és az ember történetében! Ebből a beszélgetésből született Urunk Jézus, az Isten és Mária Fia, aki megváltotta a világot. a Szent Házat nagy kegyelettel Recanati közelében egy tengerre néző hegyfokra helyezték, hogy onnét „hazalásson”. A kis házat egyszerűen a földre emelték, alapozás nélkül és úgy áll ma is ott, csodájára mindeneknek és mindenkinek. A Ház azóta nem mozdul, csak a világ indul meg feléje. Pápák sora kereste fel és mintegy kétszáz szent a történelem során. Mert ott lett emberré az egyedül Szent, a názáreti Jézus Krisztus!

Róma második legnagyobb bazilikája. A hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Pál apostolt eltemették. Ez a hely Pál halálakor az Ostia felé vezető úton, a városfalakon kívül esett, innen származik a bazilika elnevezése. A lateráni egyezmény következtében a bazilika a Szentszék területen kívüli birtoka. Pál apostol kivégzése után a követői egy emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. I. Constantinus császár itt építtetett egy bazilikát. A bazilika hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter. A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra áll. Az aranyozott mozaik-homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható. A főhajót a mellékhajóktól két sor oszlop választja el. Az oszlopok feletti kerek mozaikok a pápákat ábrázolják, időrendi sorrendben, I. Pétertől XVI. Benedekig. A legenda azt tartja, hogy a világ vége akkor következik el, amikor nincs már több pápának hely (jelenleg még hét hely van). Forrás: www.agardikatolikus.hu