egy hatalmas tér, amely a Szent Péter Bazilika előtt található Vatikán városában. A tér közepén található egy 4 ezer éves egyiptomi obeliszk, melyet a jellegi helyére 1568-ban állították fel. Gian Lorenzo Bernini (VII. Sándor pápa korában) 100 évvel később álmodta meg magát a teret, beleértve a toszkán kolonádokat, 4 oszlop mélyen, mely az Anya szent egyház ölelését jelképezte.

1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá. Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták Azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem. Milka Pavlović és Ivan Ivanković többé soha nem látták a Szűzanyát. Forrás: www.medjugorje.hr

A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi. Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója. Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely. Forrás: www.maszol.ro

Egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú.

Idősebb Bernard, csodálatra méltó mester és Roberto 1075-ben, VI. Alfonso uralkodása alatt kezdte meg a román stílusú székesegyház építését, amikor Diego Peláez volt a püspök. Ezt a kezdeti szakaszt követően számos történelmi változás felfüggesztette, vagy legalábbis lelassította a munkálatokat egészen addig, amíg Gelmírez érsek idejében, 1100-ban újonnan beindultak. A katedrális építése apránként haladt előre a 12. században. 1168-ban Mateo mester kapott megbízást ennek befejezésére, beleértve a nyugati lezárást és a Kórus felépítését a főhajóban. 1211-ben a Bazilikát IX. Alfonz előtt szentelték fel. Bár az alapvető középkori építmény megmaradt, az évszázadok során a kolostor és mellékterületeinek építése következtében a székesegyház fiziognómiáját megváltoztatta, a reneszánsz, és különösen a barokk korszakban, amikor olyan munkálatokat végeztek, mint a főkápolna, az orgonák, a chevet lezárása vagy az Obradoiro homlokzata. A neoklasszikus korszakban elkészült az új Azabachería homlokzat, és az elmúlt száz évben továbbra is különféle akciókat hajtottak végre. Forrás: www.catedraldesantiago.es