Az Óváros térhez közel áll a Tyn (teljes nevén Tyn előtti Boldogasszony templom), egy 14. századi gótikus templom. Az épületek sűrűjéből leginkább a nyolcvan méter magas tornyai tűnnek ki, az Ádámot és Évát jelképező, fiatornyokkal díszített tornyok fontos jelképei a városnak. Építészete, félezer éves szobrai, nagy művészek által készített beltere miatt kedvelt látnivaló, de itt látható Prága legrégebbi orgonája is: Heinrich Mundt 1673-ban épített hangszere. Legkeresettebb része mégis egy sírhely. A dán származású, Csehországban munkálkodó 16. századi csillagász, Tycho Brahe nyugszik itt egy márványkő alatt. Forrás: www.iranypraga.hu

egy hatalmas tér, amely a Szent Péter Bazilika előtt található Vatikán városában. A tér közepén található egy 4 ezer éves egyiptomi obeliszk, melyet a jellegi helyére 1568-ban állították fel. Gian Lorenzo Bernini (VII. Sándor pápa korában) 100 évvel később álmodta meg magát a teret, beleértve a toszkán kolonádokat, 4 oszlop mélyen, mely az Anya szent egyház ölelését jelképezte.

A templom tiszteletet ad Szent Piusz X. pápának, aki a Szűz Mária-jelenésekkel és Lourdes vallási jelentőségével is összefonódott. A bazilika nemcsak az ő személyes tiszteletére készült, hanem az egyházi hagyományok és Lourdes vallási örökség ötvözésére. A templom hatalmas méretéből adódóan nagy zarándokcsoportokat is képes befogadni: A föld alatt 12 000 négyzetméteren terül el, 25 000 férőhelyes. 39 különböző szentet és üdvözültet ábrázoló mennyezete van.

Assisitől nem messze, a városhoz közeli erdőben állt a vélhetően a 6. században, Szűz Mária tiszteletére épült kápolna, amely eredetileg a Monte Subasió-i bencések tulajdonában állt, és amely Assisi Szent Ferenc korára egészen elhagyatottá vált. A terület, a kis földdarab, ahol a templomocska állt, a helyiek körében akkoriban portiuncula, azaz ’kicsinyke rész, darab’ néven volt ismert. Amikor Szent Ferenc 1205 őszén a San Damiano-kápolnában a keresztről a megfeszített Krisztus szavát hallotta – „Ferenc, menj, és állítsd helyre házamat; mert látod, hogy egészen romokban hever” –, válaszul hozzáfogott, hogy saját kezével újítsa fel a Porciunkula romos kápolnáját, majd két másik apró templomot. Itt telepedtek le az első testvérek, és 1211-ben itt öltötte magára a szerzetesi ruhát Assisi Klára is. Ferenc a kicsiny Angyalos Boldogasszony-kápolnát minden földi helynél jobban szerette, s itt fejezte be földi életét 1226. október 3-án. Az Angyalos Boldogasszony-kápolna fölé 1569 és 1679 között hatalmas, a nagy számban érkező zarándokokat is fogadni képes, háromhajós bazilikát emeltek, Giacomo Barozzi da Vignola olasz építész tervei szerint. Máig ez a hely a ferences rend anyaháza.

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.