Máriacell központjától nem messze, a bazilika mögötti úton található a Szűz Máriának szentelt kápolna, melyet 1711-ben építettek. A kápolna vízének gyógyító erőt tulajdonítanak, melyből a gyakran visznek haza magukkal. A barokk oltáron lévő 15. századból származó szobor a trónon ülő Madonnát ábrázolja gyermekével, polychrom fafaragással körülvéve. Két oldalt Mária szülei: Joachim és Anna szobra áll. A gyógyító forrásvíz kannákból csordogál, melyeket angyalok tartanak a kőmedencék fölé. A klasszikus oromzattal díszített kapun lépünk be a négyszögű templomba. Felül párkány fut körbe. A mennyezeti freskó közepén a Szentlélek lebeg a vizek fölött. Valamennyi jelenet a gyógyító erejű forrásra utal: Mózes vizet fakaszt a sziklából; Jézus Jákob kútjánál; a szír Námán megfürdik a Jordánban; a vakon született meggyógyul a Silóé tavánál.

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.

A jellegzetes, háromtornyú templom, a város jelképe. A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép. A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén és a város alapításának napján. Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták, a ma látható darabok zömmel a XIX-XX. századból származnak. A Madonna és a kis Jézus koronái is adományok, általában a Rudnay Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron. A bazilikában páratlan egyházi gyűjtemény és múzeum található. A templomnak több magyar vonatkozása is van. Nagy Lajos építtette a gótikus templomot, illetve Mindszenty bíboros itt volt eltemetve, majd hamvait a rendszerváltás után Esztergomba vitték.

Az a város, ahol több alkalommal is megjelent Szent Mihály arkangyal. Monte Sant'Angelo ad otthont Európa egyik legfontosabb zarándokhelyének, a Mihály arkangyal szentélyének (Santuario di San Michele Arcangelo). Ez az UNESCO világörökségi helyszín már az 5. század óta vonzza a zarándokokat. A legenda szerint Mihály arkangyal többször is megjelent itt, ami miatt templomot építettek a barlang fölé, ahol állítólag a jelenések történtek. A szentély bejárata, amelyet egy 13. századi márványkapu alkot, egy földalatti barlangba vezet. Ennek a helynek a hangulata, lágy fényével és minden suttogást kiemelő akusztikájával lenyűgöző. Itt látható egy oltár Mihály arkangyal domborművével és más történelmi tárgyakkal. A Santuario di San Michele Archangelo szentélye a város legfontosabb műemlékévé vált. A 13. században épült a föld feletti rész, amelyen keresztül a barlangba léphetünk. Jobbra egy masszív nyolcszögletű harangtorony áll, amely szintén a 13. századból származik. A lépcsőn leereszkedünk a barlangba, amely kápolnaként szolgál. Belsejében figyelemre méltó freskódíszítés maradványai és egy 11. századból származó püspöki szék található. 1987-ben II. János Pál pápa is meglátogatta a szentélyt. Forrás: www.olaszorszagonline.hu

Egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú.