|
|
|
Kegyhelyek |
 |
Szent Rita nevéhez is kapcsolhatunk egy templomot, azonban ez annyira új, hogy a korábban megemlegetettek sorából teljesen kilóg. Az építkezést 1937-ben kezdték el, s csak 10 évvel később, 1947-ben szentelték fel. Az új épület kívülről egy kicsit túl új, bár hordozza az olasz vallásos stílus minden elemét, valahogy mégis annyira új, hogy a mi szemünk számára teljesen szokatlannak tűnik.
Szent Rita testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.
Forrás: www.olaszorszagrol.hu
Itália déli partján, Bari városában található a Szent Miklós Bazilika, ami nem csupán egy templom – ez egy kis csoda, mely szerte Európában és a keresztény világban mély vallási jelentőséggel bír. A bazilika az UNESCO Világörökségi javaslati listáján szerepel. 1087 és 1197 között épült, az Italo-normann uralom idején, és nemcsak a római katolikusok, de az ortodox keresztények számára is fontos zarándokhely a Szent Miklós templom Bariban.
Szent Miklós ereklyéit eredetileg Myra városában, a mai Törökországban őriztek. Amikor Myra szaracénok kezére került, úgy gondolták, ideje biztonságosabb helyre vinni a szent maradványait. Állítólag maga a szent, amikor Rómába tartott, Barit választotta eltemetési helyként. Velence és Bari között hatalmas verseny zajlott az ereklyékért, de végül Bari nyert. Az ereklyéket a görög őrzők és muzulmán uraik orra elől ellopták, és végül 1087. május 9-én biztonságosan Bariba érkeztek.
Róma második legnagyobb bazilikája. A hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Pál
apostolt eltemették. Ez a hely Pál halálakor az Ostia felé vezető úton, a városfalakon
kívül esett, innen származik a bazilika elnevezése. A lateráni egyezmény következtében
a bazilika a Szentszék területen kívüli birtoka.
Pál apostol kivégzése után a követői egy emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella
memoriae-nak neveztek. I. Constantinus császár itt építtetett egy bazilikát.
A bazilika hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter.
A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az
átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra áll. Az aranyozott mozaik-homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható.
A főhajót a mellékhajóktól két sor oszlop választja el. Az oszlopok feletti kerek
mozaikok a pápákat ábrázolják, időrendi sorrendben, I. Pétertől XVI. Benedekig. A
legenda azt tartja, hogy a világ vége akkor következik el, amikor nincs már több
pápának hely (jelenleg még hét hely van).
Forrás: www.agardikatolikus.hu
Az Óváros térhez közel áll a Tyn (teljes nevén Tyn előtti Boldogasszony templom), egy 14. századi gótikus templom. Az épületek sűrűjéből leginkább a nyolcvan méter magas tornyai tűnnek ki, az Ádámot és Évát jelképező, fiatornyokkal díszített tornyok fontos jelképei a városnak.
Építészete, félezer éves szobrai, nagy művészek által készített beltere miatt kedvelt látnivaló, de itt látható Prága legrégebbi orgonája is: Heinrich Mundt 1673-ban épített hangszere. Legkeresettebb része mégis egy sírhely. A dán származású, Csehországban munkálkodó 16. századi csillagász, Tycho Brahe nyugszik itt egy márványkő alatt.
Forrás: www.iranypraga.hu
A települést Nyugat-Hercegovinában többnyire horvátok lakják. 1981-ben hat helyi fiatalnak jelent meg a Szűzanya a kisváros melletti domboldalon. A gyerekek elmesélték a látottakat, és ettől kezdve a kisváros az egyik legjelentősebb Mária-kegyhellyé vált: több mint kétmillió zarándok érkezik ide évente a világ minden tájáról.
|
|
Szent Jakab székesegyház
Idősebb Bernard, csodálatra méltó mester és Roberto 1075-ben, VI. Alfonso uralkodása alatt kezdte meg a román stílusú székesegyház építését, amikor Diego Peláez volt a püspök. Ezt a kezdeti szakaszt követően számos történelmi változás felfüggesztette, vagy legalábbis lelassította a munkálatokat egészen addig, amíg Gelmírez érsek idejében, 1100-ban újonnan beindultak. A katedrális építése apránként haladt előre a 12. században. 1168-ban Mateo mester kapott megbízást ennek befejezésére, beleértve a nyugati lezárást és a Kórus felépítését a főhajóban. 1211-ben a Bazilikát IX. Alfonz előtt szentelték fel.
Bár az alapvető középkori építmény megmaradt, az évszázadok során a kolostor és mellékterületeinek építése következtében a székesegyház fiziognómiáját megváltoztatta, a reneszánsz, és különösen a barokk korszakban, amikor olyan munkálatokat végeztek, mint a főkápolna, az orgonák, a chevet lezárása vagy az Obradoiro homlokzata. A neoklasszikus korszakban elkészült az új Azabachería homlokzat, és az elmúlt száz évben továbbra is különféle akciókat hajtottak végre.
Forrás: www.catedraldesantiago.es
|
|
|
|