A hármashalom eredetileg a Golgota szimbóluma volt, később a Magyar Királyság három legmagasabb hegyét jelképzete, a Mátrát, Tátrát és Fátrát. Az oltárt 1996. november 24-én, Krisztus Király ünnepén avatták fel. Napjainkban otthont ad az évente megszervezett pünkösdi búcsúnak, az Ezer Székely Leány Napjának és sok más eseménynek. 2019. június 1-én a Hármashalom-oltárnál mutatott be istentiszteletet I. Ferenc pápa, és ugyanitt adta át a pápai aranyrózsát, Mária-tisztelete jeléül.

egy hatalmas tér, amely a Szent Péter Bazilika előtt található Vatikán városában. A tér közepén található egy 4 ezer éves egyiptomi obeliszk, melyet a jellegi helyére 1568-ban állították fel. Gian Lorenzo Bernini (VII. Sándor pápa korában) 100 évvel később álmodta meg magát a teret, beleértve a toszkán kolonádokat, 4 oszlop mélyen, mely az Anya szent egyház ölelését jelképezte.

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.

Szent Klára, a ferencesek másodrendjének, az úgynvezett női ág, avagy klarisszák alapítója ebben a templomban nyugszik. A bazilika egyik kápolnájában őrzik azt a feszületet, amelyen Krisztus feje megmozdult Szent Ferenc előtt, amikor azt a parancsot kapta Istentől, hogy térítse jó útra az egyházat. A feszület eredetileg a Porta Nuova-tól nem messze, az olajfaligetekkel körülvett San Damiano templomban volt.

A Prágára néző dombon álló Strahov-kolostor a város gazdag szellemi és kulturális örökségének monumentális bizonyítéka. Az 1143-ban alapított bencés kolostor régóta a szellemi és vallási élet központja, emeletes falai évszázados történelmet tükröznek. Prága egyik legjelentősebb nevezetességeként a Strahov-kolostor ritka bepillantást kínál a látogatóknak a múltba, ötvözve az építészeti pompát mélységes szellemi hagyatékkal. A kolostor történelmi jelentősége túlmutat vallási intézményként betöltött szerepén. Hosszú története során a tanulás, a művészet és a kultúra jelzőfénye volt, formálva és tükrözve a város fejlődését. A Strahov-kolostor a kezdetektől szerény szerzetesi menedékhelyként a tudás és a kultúra hatalmas tárházává fejlődött, és megtestesíti Prága tartós szellemét. A Strahov-kolostor ma is a kulturális és spirituális tevékenységek élénk központja. Számos rendezvénynek ad otthont, a művészeti kiállításoktól a tudományos előadásokig, így élő bizonyítéka Prága folyamatos elkötelezettségének az örökség megőrzése és ünneplése mellett. Forrás: www.cars-scanner.com