Huszonhat évvel ezelőtt, 2000. január 6-án különleges vízkereszti misét mutatott be Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilikában: az Úr megjelenésének ünnepén ugyanis régi szokás szerint püspököket szentelt, köztük két magyar püspököt, Veres Andrást és Erdő Pétert.

XIV. Leó pápa Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulója alkalmából rendkívüli jubileumi évet hirdetett meg, és az Apostoli Penitenciária rendelkezése nyomán teljes búcsú elnyerésére nyílik lehetőség a hívők számára. A Szentatya meghívása világos: Assisi szegénykéjének példáját követve váljunk a béke, az irgalom és az életszentség tanúivá a mai világban. Ebbe a kegyelmi időbe kapcsol be az „Olasz szentek nyomában” zarándoklat: Padova, Assisi, Cascia, Norcia, San Giovanni Rotondo, Monte Sant’Angelo, Bari és Loreto szent helyei nemcsak történelmi emlékek, hanem élő találkozási pontok Istennel. Ez az út több mint utazás: válasz a pápa hívására, lelki megújulás, közös imádság és zarándoklat Szent Ferenc évében – hogy a remény zarándokaiból valóban a béke emberei lehessünk.

Miként jut el Tamás a hitetlenség vakságától a hit világosságára? Látta a Feltámadottat, és hitt. A hit fényére eljutva azonban kimondja a hitvallást, egészen egyszerűen, személyesen: „Én Uram és Istenem!” (Jn 20,28) Jézus azonban korholja a hitetlenkedőt: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.” „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29) Tamás hite érzékszervi megtapasztaláson alapszik, Jézus ugyanis látható és tapintható alakban jelenik meg előtte. Tamás valódi ember volt, ma úgy neveznénk, hogy materialista. Nem hitt társainak, nem hitt Jézus szavaiban, melyeket halála előtt mondott, saját szemének hitt csak. Tapasztalatra vágyott. Mennyire hasonlítunk mi Tamásra. Gyakran várunk égbekiáltó jelet, gyakran érezzük úgy, hogy bárcsak láthatnánk az Urat, akkor talán könnyebb lenne hinni Benne. Kételkedünk, és bár már számtalanszor megtapasztaltuk az Isten jelenlétét, mégis újra és újra vágyunk arra, hogy feltárja magát előttünk. Mi mégis folyton meg akarjuk tapasztalni, hogy Ő él és velünk van. Jézus azonban azokat mondja boldognak, akik anélkül is hisznek Benne, hogy látnák, minden pillanatban megtapasztalnák Őt. Ha az Úr meglátása nélkül is képesek vagyunk hinni Benne, akkor hitünk valódi hit, mely nem a szem megcsalhatóságából ered, hanem szívünk mélyéből. Jeso Eszter

A betegek világnapja alkalmából Lourdes-i zarándoklatunkat ajánljuk figyelmükbe! Az Egyház a Lourdes-i megjelenés évfordulóján a betegek világnapját ünnepli. A mai napon XIV. Leó pápa az irgalmas szamaritánus példáját helyezi szemünk elé, azt a férfit, aki arra tanít minket, hogy szeressünk mások fájdalmának hordozásával. A példázat arra nevel, hogy tanuljunk meg a szív szemével látni, és Isten együttérzésének jeleivé válni a világban.

Március 3-4 között tartotta tavaszi ülését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Budapesten. A testület 2027-re meghirdette a Hivatás évét, amelynek felelőse Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lesz. A MKPK célja, hogy a Hivatások évének meghirdetésével és megrendezésével felhívja a figyelmet a hivatások értékére és a keresztény élet odaadó jellegére. Isten ugyanis mindannyiunk számára hivatást ad: akár papi, akár szerzetesi, akár családos. A hivatás ugyanis egy hívás: Isten minden embert hív valamire, és ezzel küldetést is ad neki. Imádkozzunk tehát azért, hogy felismerjük azt a hivatást, amelyre az Úr hív minket, és megéljük az Ő tetszése szerint. Jeso Eszter