Idén április 17-én veszi kezdetét a húsvéti szent háromnap (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), vagyis nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Jézus Krisztus keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának három napja a kereszténység legnagyobb és legmegrendítőbb ünnepe. Nagycsütörtök délelőtt krizmaszentelési misét tartanak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására a húsvét szent három napjának első ünnepén. A nagycsütörtök esti liturgiájában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. Nagycsütörtök az egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, és ezért van virág az oltáron. A Glória (Dicsőség) éneklésére minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, ezután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek”, és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja. A szentmise végén az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz viszik. Ezt követi az oltárfosztás, amikor az oltárról minden díszt eltávolítanak. Ezek a jelek Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezik. A szentmise végén elmarad az áldás, és csendben fejeződik be, amely jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalálának napja Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Az egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmise áldozatot. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: - az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, - a kereszt előtti hódolatból és - a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk Istenhez, hogy hallgassa meg az egyház, az emberiség nagy kéréseit. Az egyetemes könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. Ezután a pap a Feketevasárnapon (a nagyböjt ötödik vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez. Ő az, aki ma is szenved egyházáért. Személyesen hív meg minket, hogy előtte leboruljunk és megvalljuk: ő az egyedüli Megváltónk, akinek segítségére mindannyian rászorulunk. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak. Az egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai), és a hívek keresztúti ájtatosságot végeznek. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme. Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” – kérdezte tőlük. Ezt idézi fel, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérik és a mise utáni szentségimádásnál. Nagyszombat és húsvéti vigília Nagyszombaton az egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a katolikus egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre. Nagyszombat a gyász napja, amikor Jézus sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötétség, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, utalva arra a sötétségre, amely a világra borult Krisztus halála után, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: - a fény liturgiájából, - az igeliturgiából, - a vízszentelésből és - az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza. A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik. A feltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt fel, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az egyház liturgiája mintegy megjeleníti a feltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezután hangzik föl az egyház leggyönyörűbb éneke, az Exsultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi. A húsvét örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, ezt követi a víz megszentelése és a keresztelés. Az egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és az egész világ számára elviszik az örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

„Az egyetlen dolog, amit kérnünk kell Istentől az imában, az a vágy, hogy szentté váljunk!” – vallotta földi élete során Carlo Acutis, a fiatal olasz származású tech zseni, akit ma sokan „Isten influencereként” emlegetnek. Carlo imája meghallgatásra talált: 2025. április 27-én, a tinédzserek jubileumának zárónapján ugyanis a katolikus egyház a szentek sorába emeli őt. A tinédzserek jubileuma és Carlo Acutis szentté avatása a 2025-ös szentév egyik csúcspontja, amelyet az EWTN Katolikus Televízió április 25–27. között négy Z-generációs fiatal műsorvezetésével élőben közvetít a Szent Péter térről. Boldog Carlo Acutis szentté avatása történelmi pillanat, hiszen ő lesz az első és egyben legfiatalabb szent a millenniumi generációból (1981–1996 között születettek), akit az Egyház a kanonizált szentjei között tisztel. Ferenc pápa 2024. május 23-i dekrétuma nyitotta meg az utat a szentté avatás előtt, miután a Vatikán elismerte egy 21 éves Costa Rica-i lány, Valeria Valverde csodálatos gyógyulását, amelyet Carlo közbenjárásának tulajdonítottak. Az olasz származású amatőr számítógépes programozó fiút sokan úgy ismerik, mint az „internet védőszentjét”, vagy az „Eucharisztia kiber-apostolát”, mivel létrehozott egy weboldalt, ami az eucharisztikus csodákat népszerűsítette. Carlo a modern kor digitális eszközeit a katolikus hit szolgálatába állította, példát mutatva ezáltal annak a több tízezer magyar fiatalnak is, akik keresik, milyen úton tehetnének tanúságot hitükről. A háromnapos közvetítés nem csupán egy történelmi eseményt követ le – ez egy meghívás minden fiatal számára, hogy Carlo Acutis példáján keresztül felfedezzék, az életszentség elérhető: ők is szentté válhatnak. Az EWTN élő műsora Magyarországon elérhető a legtöbb kábelszolgáltatónál és a televízió honlapján. A tinédzserek jubileumához kapcsolódó műsorfolyam követhető az EWTN Youtube csatornáján és Facebook oldalán keresztül is.

Ferenc pápa karácsony éjjel, a főpásztorok az egyházmegyékben Szent Család vasárnapján nyitották meg a jubileumi, 2025-ös szentévet. Az alábbiakban az egyes itthoni (latin és görög rítusú), valamint külhoni egyházmegyék által megküldött információk alapján lett összegyűjtve, hogy hol nyerhető el a teljes búcsú. A búcsú elnyerésének helye minden székesegyház és társszékesegyház és minden kisebb bazilika (basilica minor), illetve azok a helyek, amelyeket az ordinárius kijelöl. (Ferenc pápa rendelkezésének megfelelően a szentévi teljes búcsú elnyerésének feltételei az alábbiak: megfelelő ideig szentségimádás és elmélkedés, melyet Miatyánkkal és hitvallással fejeznek be, továbbá valamilyen imádság vagy fohász a Szűzanyához (Spes non confundit 24).) Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Debrecen, Szent Anna-székesegyház Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház Egri Főegyházmegye Eger, Szent János apostol és evangelista-főszékesegyház Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Esztergom, Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház Budapest, Szent István-bazilika Budapest-Máriaremete, Kisboldogasszony-bazilika Budapest, Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom Budapest, Alcantarai Szent Péter-templom (budapest-belvárosi ferences templom) Péliföldszentkereszt, Szent Kereszt-templom Győri Egyházmegye Győr, Nagyboldogasszony-székesegyház Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Kalocsa, Nagyboldogasszony-főszékesegyház Kaposvári Egyházmegye Kaposvár, Nagyboldogasszony-székesegyház Andocs, Nagyboldogasszony-bazilika Nagykanizsa, Jézus Szíve-templom Siófok, Sarlós Boldogasszony-templom, Nagyatád, Szent Kereszt Felmagasztalása templom Homokkomárom, Kisboldogasszony-templom Pannonhalmi Területi Ordinariátus Pannonhalma, Szent Márton-bazilika Pécsi Egyházmegye Pécs, Szent Péter és Szent Pál-székesegyház Báta, Szent Vér-bazilika Máriagyűd, Sarlós Boldogasszony-bazilika Máriakéménd, Nagyboldogasszony-kegytemplom Szeged-Csanádi Egyházmegye Szeged, Fogadalmi templom (Szegedi dóm) Székesfehérvári Egyházmegye Székesfehérvár, Szent István király-székesegyház Bodajk, Segítő Szűz Mária-bazilika Vértessomló, Sarlós Boldogasszony-templom Ercsi, Nagyboldogasszony-templom Alsószentiván, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom Makkosmária, Angyalok királynéja templom Szombathelyi Egyházmegye Szombathely, Sarlós Boldogasszony-székesegyház Szombathely, Szent Márton-templom Zalaegerszeg, Szent Mária Magdolna-templom Vasvár, Szent Kereszt templom Szentgotthárd, Jó Pásztor-kápolna Körmend, Szent Erzsébet-templom a szombathelyi és a zalaegerszegi kórház- és börtönkápolna jubileumi zarándokhelyek: Celldömölk és Pusztacsatár Váci Egyházmegye Vác, Nagyboldogasszony-székesegyház Márianosztra, Magyarok Nagyasszonya-bazilika Máriabesnyő, Nagyboldogasszony-bazilika Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely, Nagyboldogasszony-bazilika Veszprémi Főegyházmegye Veszprém, Szent Mihály-főszékesegyház Balatonfüred, Krisztus Király-templom Búcsúszentlászló, Szent László-templom Keszthely, Kis Szent Teréz-bazilika Zirc, Ciszterci Apátság – Nagyboldogasszony-bazilika Hajdúdorogi Főegyházmegye Debrecen, Istenszülő Oltalma-főszékesegyház Hajdúdorog, Istenszülő templomba vezetése székesegyház Miskolci Egyházmegye Miskolc, Nagyboldogasszony-székesegyház Sajópálfala, Szentlélek leszállása templom Nyíregyházi Egyházmegye Nyíregyháza, Szent Miklós-székesegyház Máriapócs, Szent Mihály főangyal-templom (Máriapócsi Nemzeti Kegyhely) Gyulafehérvári Főegyházmegye Gyulafehérvár, Szent Mihály-székesegyház Csíksomlyó, kegytemplom Kolozsvár, Szent Mihály-templom Marosvásárhely, Keresztelő Szent János-templom Brassó, Szent Kereszt felmagasztalása templom Munkácsi Egyházmegye Munkács, Szent Márton-székesegyház Beregszász, Szent Kereszt Felmagasztalása-templom Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Nagyvárad, Nagyboldogasszony-székesegyház Nagybecskereki Egyházmegye Nagybecskerek, Nepomuki Szent János-székesegyház Pozsonyi Főegyházmegye Pozsony, Szent Márton-székesegyház, egykori koronázódóm Pozsony, A Magasztos és Életadó Szent Kereszt Felmagasztalása-székesegyház (görögkatolikus) Pozsony, Szent Sebestyén-székesegyház (tábori püspökség) Sasvár, Hétfájdalmú Szűzanya-bazilika Máriavölgy, Szűz Mária Születése-bazilika Bacsfa-Szentantal, Páduai Szent Antal-kegytemplom Senkőc (Šenkvice), Szent Anna-templom Szabadkai Egyházmegye Szabadka, Avilai Szent Teréz-székesegyház Szabadka, Könnyező Szűzanya-templom Doroszló, Mária Keresztények Segítsége-templom Az egyházmegye nagyböjti bűnbánati napján Temerinben, március 29-én Zombor, Karmelita-templomban, június 23-án és 24-én (Isten szolgája, Stantić Tamás Gellért atya napján) Bácsi, Ferences-templomban június 13-án (Páduai Szent Antal ünnepén) és augusztus 2-án (Angyalos Boldogasszony – Porciunkula ünnepén) Temerin, Lourdes-i Boldogasszony-templomban, május 26-án Az ágyhoz kötött vagy a különböző idősek otthonában élő betegek számára az őket meglátogató pap a szentgyónás és szentáldozás, valamint a Szentatya szándékára elvégzett ima után teljes búcsút nyújthat. Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Szatmárnémeti, Urunk Mennybemenetele-székesegyház Nagykároly, Kalazanci Szent József-templom Nagybánya, Szentháromság-templom Máramarossziget Borromeo Szent Károly-templom Temesvári Római Katolikus Egyházmegye Temesvár, Szent György-székesegyház Kuzmányi István/Magyar Kurír

Cajetan Arzberger 1883-ban fejlesztette ki a gyomorlikőrt. Azóta a szigorúan őrzött recepttitkot nemzedékről nemzedékre adják tovább. Három különböző elixír készül 33 gyógynövényből, mint az árnika, édeskömény, galangal vagy citrusgyökér. A likőr a zarándoklatban megfáradt, sokszor a célhoz, a mariazelli Dómhoz betegen, kimerülten érkező vándoroknak segített a regenerációban. Az otthoni parasztgazdaságban a növények jótékony hatásáról szerzett tapasztalatait felhasználva harminchárom gyógynövényt használt, és hamarosan kiderült - és híre ment -, hogy az ital nemcsak kellemes ízű, hanem sokféle panaszt enyhít is. Gyomorfájás, idegkimerültség, a szervezetben itt-ott előforduló gyulladások ellen éppúgy hatásos, mint ahogy segít felülkerekedni a fáradtságon, erősíti, helyrehozza a legyengült szervezetet. Akit a likőrök híre becsábít az áruházba, az nehezen tud ellenállni a többi terméknek, ezernyi apróbb nagyobb ajándéktárgyak, lakásdíszek és a vallási élethez kapcsolódó kegytárgyak kaphatók itt. És persze magát a likőrt is több formában árusítják: népszerűek a velük töltött pralinék, annál is inkább, mert a csokoládé és a kesernyés ital kombinációja nem akármilyen íz élményt nyújt. Az eredeti Mariazell gyomorlikőr jótékony hatása mindig is volt az oka annak, hogy a receptet soha nem változtatták meg.

Boldoggá avatás Veszprémben 2025. április 26-án 11 órakor a Veszprém Arénánál. Egy vértanú, aki a 20. század legsötétebb éveiben minden erejét, képességét Isten szolgálatába állította, reményt adva a rászoruló, a hittől elszakadt, a háború borzalmait átélő embereknek. Ő volt Bódi Mária Magdolna – vagy ahogy mindenki szólította: Magdi –, aki 24 évesen életét adta Krisztusért. Élete: Magdi 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. Édesapja hadifogolyként, papírok nélkül érkezett az országba, ezért a szülők nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot – így a három testvér, Magdi, a két évvel idősebb Gyula és öccsük, János „törvénytelen”, házasságon kívül született gyermek volt. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a badacsonytördemici Szent Mihály-templomban keresztelték meg. A vidám, jól tanuló kislány hitbéli buzgóságára korán felfigyelt tanítója. A család ezekben az években Köveskálon élt, ahol ritkán tartottak szentmisét, így a híveknek a szentbékkállai templomba kellett menniük – Magdi pedig már gyerekként szívesen vállalta a hosszú utat. Harmadikos elemistaként, az elsőáldozására készülve Jézus iránti elkötelezettsége még erősebbé vált, mindennapjait már 10-11 éves korában az ima és a tevékeny szeretet hatotta át: egyre többet segített édesanyjának a háztartásban és a mezei munkákban, nagyon szerette a virágokat, élvezte a természetet járni, emellett igyekezett támogatni a rászorulókat is. A visszaemlékezések szerint Köveskálon felfigyelt egy árvára, akit nagyszülei neveltek, a család nagy szegénységben élt. Magdi elhatározta, hogy végigkoldulja a falut, hogy meleg ruhát vehessen a kisgyermeknek – terve pedig sikerrel járt. 1934-ben a család a Balatonkeneséhez tartozó Máma-pusztára költözött. Egy évvel később Androsits István plébános megszervezte a fűzfőgyártelepi egyházközséget, és István atya lett Magdi első lelkiatyja, akitől sok vallási témájú olvasmányt kapott kölcsön, így széles körű teológiai tudásra tett szert. Szívesen foglalkozott a máma-pusztai gyerekekkel, akiket a vasárnapi szentmisékre is magával vitt. 17 éves volt, amikor a Szent István-emlékév és az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából szervezett balatonfűzfői népmisszión meglátta az utat, amelyet választania kell, hogy már földi zarándokútján is szorosan lehessen együtt Jézussal. „Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez” – mondta öccsének. Megértette, hogy a szerzetesi élet az a hivatás, amely őt egészen Jézushoz köti. Felkereste plébánosát, Androsits István atyát, hogy támogatását kérje, végül otthon is előállt határozott tervével, ám házasságon kívül született gyermekként az akkori rendi szabályok miatt ezt a vágyát soha nem valósíthatta meg. Magdi egészen máshol találta meg a lehetőséget világi apostolkodásra. 18 évesen a fűzfőgyártelepi, több ezer embert foglalkoztató Nitrokémia Rt. munkásnője lett. A pirotechnikai eszközöket, többek között rakétákat gyártó részlegen pedig hamar kitűnt szorgalmával és tanulékonyságával, amikor azonban magasabb bért és előléptetést ajánlottak fel neki, azt visszautasította fiatal korára és arra hivatkozva, hogy a családos munkásnőknek nagyobb szükségük lenne a fizetésemelésre. Gyári munkásként is a templomban, szentáldozással kezdte napjait, a munka közben elhangzott vallásgyalázó kijelentésekre pedig mindig nyugodtan, érthető és biztos érveléssel, ám soha nem sértő módon válaszolt. Szerénysége, vidámsága és segítőkészsége egy idő után munkatársaira is hatással volt: tisztelni kezdték őt. Aktívan részt vett különféle gyűjtésekben, édesapjától kapott kerékpárjával mindenhová elment, ahol szükséget szenvedtek. Ebben az évben elvégezte első zárt lelkigyakorlatát, és bár több udvarlója, sőt kérője is akadt, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Ekkor már jó ideje segítette a 6-14 éves katolikus lányok és fiúk országos szervezetét, a Szívgárdát, szívesen vezette a helyi és a környékbeli gyerekekből álló csoportokat, a foglalkozásokon tovább mélyítve hitüket. Egy évvel később a család Daka-pusztára költözött. Ekkor avatták Magdit a Mária Kongregáció tagjává – a jezsuiták által kezdeményezett katolikus vallásos közösség célja az volt, hogy a tagokat, elsősorban a fiatalokat a Mária-tisztelet gyakorlása által az önmegszentelés és az apostolkodás magasabb fokára vezesse. A Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének is egyre aktívabb tagja volt, csoportot szervezett, és az iparban dolgozó munkáslányokat öntudatos, katolikus világnézetre nevelte, segítve a rászorulókat, önfeláldozó karitatív munkát végezve. 1943-ban betegápolói tanfolyamra jelentkezett, elhatározta ugyanis, hogy frontszolgálatot vállal, így segítve embertársait. A tanfolyam elvégzése után azonban hiába várta a behívóját. A katonai parancsnokságon megtudta, a Nitrokémia vezetői nem engedték el, arra hivatkozva, hogy nem tudnák pótolni egyik legjobb munkásukat. Imádságaiban már ekkor azért fohászkodott, hogy fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz. 1944 áprilisában családjával Litérre, a Nitrokémia Rt. ottani birtokára költözött, és szinte azonnal elkezdte megszervezni a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének helyi csoportját, amelynek tagjai Magdi vezetésével ott segítettek, ahol csak tudtak: a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környék mélyszegénységben élő gyerekeinek ruhákat varrtak, ápolónői tanfolyamot szerveztek. Magdi eközben egyre több dologról mondott le, hogy ezzel is közelebb kerülhessen Krisztushoz. Ekkor már egyre aggasztóbb híreket lehetett hallani a nőkkel szemben elkövetett erőszakról, ezért tisztaságuk megőrzésére bátorította nőtársait, ő pedig elhatározta: élete árán is megtartja szüzességi fogadalmát. 1944 végére a harcok zaja egyre közelebbről hallatszott, gyakoribbá váltak a légiriadók – a front Litér felé közeledett. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk. Egyikük a bunkerbe küldte Magdit, aki tudta, mi vár rá, sokat hallott a katonák által elkövetett erőszakról. Tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát, és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre. „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor! Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok!” – kiáltotta a visszaemlékezések szerint. Pár pillanattal később a Magdira támadó katona megjelent az udvaron, és azonnal lőtt – a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Az utolsó golyó a szívét találta el, arccal előreesett és meghalt – ujjai még ekkor is a rózsafüzért szorították.