A Batalha kolostor (Mosteiro da Batalha) 1983-ban UNESCO világörökségi helyszín lett a kiemelkedő művészeti, vallási és történelmi jelentőségének köszönhetően. A kolostor felépítése a középkor egyik legfontosabb vallási és építészeti projektje volt. Az épület különlegessége a gótikus és manueline stílusok ötvözésében rejlik, belső terét a híres Érseki Kápolna és a Királyi Panteon díszítik, ahol fontos portugál uralkodók és családtagjaik temetkeztek. A kolostor Portugália történelmének fontos pillanatait tükrözi, mivel IV. János portugál király rendelete alapján építették a Aljubarotta-i csata (1385) után, amely biztosította Portugália függetlenségét. A kolostor azóta a portugál nemzeti örökség és vallási identitás szimbólumává vált.

A Hieronimiták kolostora (Mosteiro dos Jerónimos) és a Belém-torony (Torre de Belém) 1983-ban került az UNESCO világörökségi listára, mivel kiemelkedő vallási, művészeti és történelmi jelentőséggel bírnak. Hieronimiták kolostora: A kolostor 1501-ben épült a ciszterci rend és a hieronimiták szerzetesrendje számára, és a manueline stílus kiemelkedő példája. Az épület a felfedezések korának szimbólumaként a Szent Mária templom nevet viseli, emellett közvetlen kapcsolatban áll a portugál nagy felfedezésekkel. (pl. Vasco da Gama Indiai-óceáni utazása) A kolostor a portugál identitás és vallási örökség szempontjából is kiemelkedő, emellett a templom Szent Jeromos tiszteletére lett szentelve, aki a biblia latin fordítójának számít. Belém-torony: A Belém-torony szintén manueline stílusban épült és a Tejo folyó partján található. Az épület a 16. századi portugál felfedezéseket, a tengeri kereskedelmet és a Hódító korszakot szimbolizálja. A torony korábban erődítményként szolgált, hogy védelmezze a folyó menti területeket, ma már azonban Lisszabon egyik fő látványossága.

Isztambul ma Törökország kulturális és gazdasági életének központja. A város őse i. e. 667-ben jött létre. A terület i. e. 64-ben római uralom alá került. A települést Nagy Konstantin császár hat évig tartó munkálatokkal átépítette, majd 330-ban az ország fővárosává tette. A birodalom 395-ös kettéválása után a Keletrómai Birodalom központja lett. A kereszténység elterjedésével patriarchátusi székhely, majd az 1054-es egyházszakadással az ortodox egyház központja volt, és az is maradt egészen 1453-ig. A különböző vallások, kultúrák, közösségek és építészeti alkotások jelenléte teszi a várost igazán különlegessé. A világörökség részét képező terület legfontosabb emlékei: Nagy Konstantin császár hippodromja, a Hagia Szophia, az Ahmed szultán-mecset (kék mecset), a Topkapı palota, a Szulejmán-mecset, a Hagia Irene templom, a Yerebatan Szeráj ciszternája, a Chora templom, a Valens-vízvezeték, a Pantokrator monostor és a városfalak. Az UNESCO Világörökségi listájára 1985 került.

Krakkó történelmi központját 1978-ban jegyezték fel az UNESCO világörökségi listájára, kiemelkedő építészeti, kulturális és történelmi értékei miatt. A város központja, amely a középkori város szerkezeti egységét őrzi, számos művészeti stílust ötvöz, a romántól kezdve a gótikuson át egészen a reneszánszig. Az épületek, templomok, terek és középületek szoros kapcsolatban állnak a lengyel történelemmel és vallással. Krakkó, ahol többek között a híres Waweli-kastély és a Szent Mária-templom található, 2000-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet.

A Szent Borbála templom, a késő gótika ékköve, Közép-Csehország négy katedrális jellegű épületének egyike, a Szűz Mária és Keresztelő Szent János-székesegyházzal és Kutná Hora történelmi központjával együtt szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az épület szépsége még mindig az ezüst Kutná Hora dicsőségéről és gazdagságáról, valamint alkotóinak mélységes jámborságáról tanúskodik. A templomot Szűz Barbarának, egy ókeresztény mártírnak szentelték, akit segítségre szorulva, a jó halálért közbenjáróként, valamint a veszélyes szakmák, különösen a bányászok védőszentjének hívnak. A középkori város felvirágoztatásáért és a védőszentjüknek szentelt székesegyház felépítéséért leginkább a bányászok voltak a felelősek.