Telč városa Morvaország és Csehország délnyugati határának közelében, a Cseh Köztársaság Vysočina régiójában található. A 13. századig sűrű erdős vidéken található. Az ingatlan a történelmi városközpontból, a közepén található kastéllyal és két, eredetileg védelmi funkciót betöltő víztestből áll . A település eredete tisztázatlan: a mai város délkeleti részén Staré Město-n volt egy kora középkori település, de az 1333-1335 előtti okiratok nem említik Telčet, amikor egy fontos vár (és feltehetően templom és település) létezésére utalnak. Telč városát, amelynek területe 36 hektár, valószínűleg a 14. század közepén alapították. Maga a város különleges jelentőségű, mivel szándékosan alapították, hogy politikai és gazdasági irányítást szerezzenek egy olyan terület felett, ahol a 13. és 14. században mély erdők voltak. Telč kiemelkedő természete, kulturális elemeinek minősége és hitelessége, eredetének és fejlődésének kézzelfogható bizonyítéka, amelyet eredeti elrendezése és építészete, valamint festői környezete képvisel, megkérdőjelezhetetlen. A reneszánsz kastély a város központja . A városi városkép egyik fontos alkotóeleme , és gótikus elődjének nyilvánvaló nyomait őrzi . A kastély eredeti anyagi anyagával és díszítésével egyedülálló autentikus komplexum. Eredeti belső terét olasz művészet hatja át. Telč történelmi központjában egy háromszög alakú piactér található, amelyet reneszánsz és barokk polgárházak vesznek körül ( de középkori eredetűek ). Ezeket a házakat egy folyamatos árkád köti össze. Homlokzataikat a díszítőelemek választékának nagy változatossága jellemzi . A piactér közepén szökőkút és pestisoszlop áll . Kicsit távolabb található a városháza, a Szentlélek-templom, a Jezsuita Kollégium és a gótikus Szent Jakab-plébániatemplom . Végül a város keletkezésének és történeti fejlődésének bizonyítékai a kőből épült városfalak, amelyek működését az eredetileg stratégiai biztonságát szolgáló halastórendszer fokozta. Forrás: www.whc.unesco.org/

A Batalha kolostor (Mosteiro da Batalha) 1983-ban UNESCO világörökségi helyszín lett a kiemelkedő művészeti, vallási és történelmi jelentőségének köszönhetően. A kolostor felépítése a középkor egyik legfontosabb vallási és építészeti projektje volt. Az épület különlegessége a gótikus és manueline stílusok ötvözésében rejlik, belső terét a híres Érseki Kápolna és a Királyi Panteon díszítik, ahol fontos portugál uralkodók és családtagjaik temetkeztek. A kolostor Portugália történelmének fontos pillanatait tükrözi, mivel IV. János portugál király rendelete alapján építették a Aljubarotta-i csata (1385) után, amely biztosította Portugália függetlenségét. A kolostor azóta a portugál nemzeti örökség és vallási identitás szimbólumává vált.

Isztambul ma Törökország kulturális és gazdasági életének központja. A város őse i. e. 667-ben jött létre. A terület i. e. 64-ben római uralom alá került. A települést Nagy Konstantin császár hat évig tartó munkálatokkal átépítette, majd 330-ban az ország fővárosává tette. A birodalom 395-ös kettéválása után a Keletrómai Birodalom központja lett. A kereszténység elterjedésével patriarchátusi székhely, majd az 1054-es egyházszakadással az ortodox egyház központja volt, és az is maradt egészen 1453-ig. A különböző vallások, kultúrák, közösségek és építészeti alkotások jelenléte teszi a várost igazán különlegessé. A világörökség részét képező terület legfontosabb emlékei: Nagy Konstantin császár hippodromja, a Hagia Szophia, az Ahmed szultán-mecset (kék mecset), a Topkapı palota, a Szulejmán-mecset, a Hagia Irene templom, a Yerebatan Szeráj ciszternája, a Chora templom, a Valens-vízvezeték, a Pantokrator monostor és a városfalak. Az UNESCO Világörökségi listájára 1985 került.

A Szent Borbála templom, a késő gótika ékköve, Közép-Csehország négy katedrális jellegű épületének egyike, a Szűz Mária és Keresztelő Szent János-székesegyházzal és Kutná Hora történelmi központjával együtt szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az épület szépsége még mindig az ezüst Kutná Hora dicsőségéről és gazdagságáról, valamint alkotóinak mélységes jámborságáról tanúskodik. A templomot Szűz Barbarának, egy ókeresztény mártírnak szentelték, akit segítségre szorulva, a jó halálért közbenjáróként, valamint a veszélyes szakmák, különösen a bányászok védőszentjének hívnak. A középkori város felvirágoztatásáért és a védőszentjüknek szentelt székesegyház felépítéséért leginkább a bányászok voltak a felelősek.

Mostar óvárosának Öreg híd területe UNESCO világörökségi helyszín lett 2005-ben, mivel ez a városrész kiemelkedő építészeti és kulturális jelentőséggel bír. Az Öreg híd (Stari Most) a 16. században épült oszmán kori híd, mely az évek során a város szimbólumává vált. Az építkezés során alkalmazott műszaki megoldások és a híd formája az oszmán építészet remekműve. A híd és az azt körülvevő óvárosi terület egyedülálló példája a keresztezett kultúráknak, mivel az iszlám és keresztény elemek egyesülnek a városban. A híd 1993-ban, a boszniai háború alatt súlyosan megsérült, de az újjáépítése után a világörökség részévé vált, mivel a Mostar óvárosa nemcsak építészeti jelentőségű, hanem fontos kulturális és történelmi örökséget is képvisel.