Telč városa Morvaország és Csehország délnyugati határának közelében, a Cseh Köztársaság Vysočina régiójában található. A 13. századig sűrű erdős vidéken található. Az ingatlan a történelmi városközpontból, a közepén található kastéllyal és két, eredetileg védelmi funkciót betöltő víztestből áll . A település eredete tisztázatlan: a mai város délkeleti részén Staré Město-n volt egy kora középkori település, de az 1333-1335 előtti okiratok nem említik Telčet, amikor egy fontos vár (és feltehetően templom és település) létezésére utalnak. Telč városát, amelynek területe 36 hektár, valószínűleg a 14. század közepén alapították. Maga a város különleges jelentőségű, mivel szándékosan alapították, hogy politikai és gazdasági irányítást szerezzenek egy olyan terület felett, ahol a 13. és 14. században mély erdők voltak. Telč kiemelkedő természete, kulturális elemeinek minősége és hitelessége, eredetének és fejlődésének kézzelfogható bizonyítéka, amelyet eredeti elrendezése és építészete, valamint festői környezete képvisel, megkérdőjelezhetetlen. A reneszánsz kastély a város központja . A városi városkép egyik fontos alkotóeleme , és gótikus elődjének nyilvánvaló nyomait őrzi . A kastély eredeti anyagi anyagával és díszítésével egyedülálló autentikus komplexum. Eredeti belső terét olasz művészet hatja át. Telč történelmi központjában egy háromszög alakú piactér található, amelyet reneszánsz és barokk polgárházak vesznek körül ( de középkori eredetűek ). Ezeket a házakat egy folyamatos árkád köti össze. Homlokzataikat a díszítőelemek választékának nagy változatossága jellemzi . A piactér közepén szökőkút és pestisoszlop áll . Kicsit távolabb található a városháza, a Szentlélek-templom, a Jezsuita Kollégium és a gótikus Szent Jakab-plébániatemplom . Végül a város keletkezésének és történeti fejlődésének bizonyítékai a kőből épült városfalak, amelyek működését az eredetileg stratégiai biztonságát szolgáló halastórendszer fokozta. Forrás: www.whc.unesco.org/

Az Alcobaça-kolostor (Mosteiro de Alcobaça) UNESCO világörökségi helyszín 1989-től, mivel kiemelkedő vallási, történelmi és építészeti jelentőséggel bír. A kolostor a ciszterci rend egyik legfontosabb portugál épülete, mivel az egyik legkorábbi ciszterci kolostor a világon, emellett a rend szigorú vallási életének és építkezési filozófiájának megtestesítője. Ezenkívül az Alcobaça kolostor híres a Pedro és Inês szerelmi történetét ábrázoló síremlékről, amely a portugál történelem egyik legismertebb romantikus és tragikus történetéhez kapcsolódik.

Porto történelmi központja, a Luiz I híd és a Serra do Pilar kolostor Portugália történelmi központja, a Luiz I híd és a Serra do Pilar kolostor, amely a dombok mentén épült, és a Douro folyó torkolatára néz Észak-Portugáliában, kiemelkedő városi táj 2000 éves múlttal. A rómaiak a Kr.e. I. században adták neki a Portus, vagyis porta nevet. Katonai, kereskedelmi, mezőgazdasági és demográfiai érdekek találkoztak ezen a helyen. Folyamatos növekedése a tengerhez köthető számos és változatos műemlékén, a katedrálistól a román kórussal a neoklasszikus tőzsdéig és a tipikusan portugál manuelin stílusú Santa Clara-templomig. Portó történelmi központjának városszerkezete és számos történelmi épülete figyelemre méltó tanúbizonyságot tesz arról, hogy az elmúlt ezer év során egy olyan európai város fejlődött, amely a tengerre néz kulturális és kereskedelmi kapcsolatai miatt. A régészeti ásatások emberi foglalkozást tártak fel a Douro folyó torkolatánál az ie 8. század óta, amikor is föníciai kereskedőtelep volt ott. Az 5. századra a város nagyon fontos közigazgatási és kereskedelmi központtá vált. A következő évszázadokban egymást követő csoportok – köztük svábok, vizigótok, normannok és mórok – támadásainak és kifosztásának volt kitéve. A 11. század elejére azonban a kasztíliai birodalom részeként szilárdan beépült. A terjeszkedés a 14. században következett be, amikor masszív kőfalakat építettek, hogy megvédjék a város két magját: az eredeti középkori várost és az eddig nem látott kikötőt. Portó történelmi központja a Fernandine falak vonalán belül található (a Dom Fernandoról nevezték el, akinek uralkodása alatt 1376-ban fejezték be), néhány kisebb területtel együtt, amelyek megőrizték középkori jellegzetességeiket. Ez a terület nagymértékben őrzi Porto középkori városképét és városszerkezetét, valamint néhány későbbi monumentális betoldást, valamint a Fernandine falak két fennmaradó részét. Ezen a területen számos fontos egyházi épület található, mint például a székesegyház – amelynek román kori magja a 12. századra datálható – és különféle stílusú templomok. A történelmi központban számos kiemelkedő középület is található, köztük a São João színház (1796-1798; 1911-1918) és az egykori „Cadeia da Relação” börtön (1765-1796). A későbbi fontos építmények közé tartozik a Palácio da Bolsa (1842-1910) és a São Bento vasútállomás (1900-1916). Ez a gazdag és változatos építészet ékesszólóan fejezi ki a következő korszakok – román, gótika, reneszánsz, barokk, neoklasszikus és modern – kulturális értékeit. A város aktív társadalmi és intézményi szövete élő történelmi központként biztosítja a fennmaradását. Az ingatlanhoz tartozik még a Luíz I-híd és a Serra do Pilar kolostor. Forrás: www.whc.unesco.org

A Szent Borbála templom, a késő gótika ékköve, Közép-Csehország négy katedrális jellegű épületének egyike, a Szűz Mária és Keresztelő Szent János-székesegyházzal és Kutná Hora történelmi központjával együtt szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az épület szépsége még mindig az ezüst Kutná Hora dicsőségéről és gazdagságáról, valamint alkotóinak mélységes jámborságáról tanúskodik. A templomot Szűz Barbarának, egy ókeresztény mártírnak szentelték, akit segítségre szorulva, a jó halálért közbenjáróként, valamint a veszélyes szakmák, különösen a bányászok védőszentjének hívnak. A középkori város felvirágoztatásáért és a védőszentjüknek szentelt székesegyház felépítéséért leginkább a bányászok voltak a felelősek.

Mostar óvárosának Öreg híd területe UNESCO világörökségi helyszín lett 2005-ben, mivel ez a városrész kiemelkedő építészeti és kulturális jelentőséggel bír. Az Öreg híd (Stari Most) a 16. században épült oszmán kori híd, mely az évek során a város szimbólumává vált. Az építkezés során alkalmazott műszaki megoldások és a híd formája az oszmán építészet remekműve. A híd és az azt körülvevő óvárosi terület egyedülálló példája a keresztezett kultúráknak, mivel az iszlám és keresztény elemek egyesülnek a városban. A híd 1993-ban, a boszniai háború alatt súlyosan megsérült, de az újjáépítése után a világörökség részévé vált, mivel a Mostar óvárosa nemcsak építészeti jelentőségű, hanem fontos kulturális és történelmi örökséget is képvisel.