Az Alcobaça-kolostor (Mosteiro de Alcobaça) UNESCO világörökségi helyszín 1989-től, mivel kiemelkedő vallási, történelmi és építészeti jelentőséggel bír. A kolostor a ciszterci rend egyik legfontosabb portugál épülete, mivel az egyik legkorábbi ciszterci kolostor a világon, emellett a rend szigorú vallási életének és építkezési filozófiájának megtestesítője. Ezenkívül az Alcobaça kolostor híres a Pedro és Inês szerelmi történetét ábrázoló síremlékről, amely a portugál történelem egyik legismertebb romantikus és tragikus történetéhez kapcsolódik.

A Batalha kolostor (Mosteiro da Batalha) 1983-ban UNESCO világörökségi helyszín lett a kiemelkedő művészeti, vallási és történelmi jelentőségének köszönhetően. A kolostor felépítése a középkor egyik legfontosabb vallási és építészeti projektje volt. Az épület különlegessége a gótikus és manueline stílusok ötvözésében rejlik, belső terét a híres Érseki Kápolna és a Királyi Panteon díszítik, ahol fontos portugál uralkodók és családtagjaik temetkeztek. A kolostor Portugália történelmének fontos pillanatait tükrözi, mivel IV. János portugál király rendelete alapján építették a Aljubarotta-i csata (1385) után, amely biztosította Portugália függetlenségét. A kolostor azóta a portugál nemzeti örökség és vallási identitás szimbólumává vált.

Isztambul ma Törökország kulturális és gazdasági életének központja. A város őse i. e. 667-ben jött létre. A terület i. e. 64-ben római uralom alá került. A települést Nagy Konstantin császár hat évig tartó munkálatokkal átépítette, majd 330-ban az ország fővárosává tette. A birodalom 395-ös kettéválása után a Keletrómai Birodalom központja lett. A kereszténység elterjedésével patriarchátusi székhely, majd az 1054-es egyházszakadással az ortodox egyház központja volt, és az is maradt egészen 1453-ig. A különböző vallások, kultúrák, közösségek és építészeti alkotások jelenléte teszi a várost igazán különlegessé. A világörökség részét képező terület legfontosabb emlékei: Nagy Konstantin császár hippodromja, a Hagia Szophia, az Ahmed szultán-mecset (kék mecset), a Topkapı palota, a Szulejmán-mecset, a Hagia Irene templom, a Yerebatan Szeráj ciszternája, a Chora templom, a Valens-vízvezeték, a Pantokrator monostor és a városfalak. Az UNESCO Világörökségi listájára 1985 került.

A Vatikán a kereszténység egyik legszentebb helye, 1984-ben lett a világörökségi lista része. UNESCO világörökségi helyszínné való felvétele elsősorban vallási, kulturális és művészeti jelentőségének köszönhető. A Vatikán a keresztény világ központja, és magában foglalja a kereszténység egyik legfontosabb vallási helyét, a Szent Péter-bazilikát, amely a pápai székhely, valamint az Egyház és a vallásos örökség központja. A Vatikáni Múzeumok és a híres Sixtus-kápolna (Michelangelo festette mennyezete) művészeti jelentősége is meghatározó. A Vatikán építészeti csodái és művészeti gyűjteményei a reneszánsz és a barokk művészetek kiemelkedő alkotásaival díszítettek, amelyek a világ kulturális örökségét gazdagítják.

A Pécsi ókeresztény nekropolisz (más néven Pécsi ókeresztény sírkamrák) UNESCO világörökség része 2000 óta, mivel kiemelkedő vallási, művészeti és történelmi jelentőséggel bír. A 4. és 5. századi sírkamrák a korai keresztény közösségek temetkezési helyei voltak. A Pécsi nekropolisz különlegessége, hogy a sírkamrák az egyiptomi, római és keresztény művészet elemeit ötvözik, és a temetkezési helyek gazdag falfestészetei és mozaikjai fontos vallási és művészeti értékeket őriznek. Ezen kívül a nekropolisz a keresztény kultúra és vallás fejlődésének szempontjából is fontos, mivel az ókeresztény temetkezési helyek egyik legismertebb és legjobb állapotban megőrzött példáját képviseli.