Világörökség része, amelyet 1990-ben a VIII. város faláiig bővítettek. Ez a terület magában foglalja Róma legismertebb nevezetességeit, mint a Colosseum, a Forum Romanum, a Pantheon és a Piazza Navona. Itt található a pápai Róma vallási és középületei is (pl. a falakon kívüli Szent Pál-bazilika). A történelmi központ az ókori Róma, a reneszánsz és a barokk építészet remekműveinek otthona, amelyek együtt tükrözik a város több ezeréves kulturális és vallási örökségét. A helyszín kiemelkedő jelentőségű a művészetek, a vallás és a történelem szempontjából. Évente milliók látogatnak el ide, hogy megismerkedjenek Róma gazdag múltjával.

Canal du Midi 1996-ban lett UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánítva köszönhetően a kiemelkedő mérnöki teljesítménynek és a történelmi jelentőségének. A csatornát 1667 és 1694 között építették annak céljából, hogy összekapcsolja a Mediterrán-tengert és az Atlanti-óceánt. A Canal du Midi forradalmasította a vízi közlekedést és vízi kereskedelmet, mivel különleges mérnöki megoldásokat alkalmazott, mint a zsilipelés és vízszabályozás. Így az építkezés során alkalmazott technikai vívmányok és a csatorna tájjal való harmóniája miatt vált világörökségi helyszínné.

Az Alcobaça-kolostor (Mosteiro de Alcobaça) UNESCO világörökségi helyszín 1989-től, mivel kiemelkedő vallási, történelmi és építészeti jelentőséggel bír. A kolostor a ciszterci rend egyik legfontosabb portugál épülete, mivel az egyik legkorábbi ciszterci kolostor a világon, emellett a rend szigorú vallási életének és építkezési filozófiájának megtestesítője. Ezenkívül az Alcobaça kolostor híres a Pedro és Inês szerelmi történetét ábrázoló síremlékről, amely a portugál történelem egyik legismertebb romantikus és tragikus történetéhez kapcsolódik.

A Pécsi ókeresztény nekropolisz (más néven Pécsi ókeresztény sírkamrák) UNESCO világörökség része 2000 óta, mivel kiemelkedő vallási, művészeti és történelmi jelentőséggel bír. A 4. és 5. századi sírkamrák a korai keresztény közösségek temetkezési helyei voltak. A Pécsi nekropolisz különlegessége, hogy a sírkamrák az egyiptomi, római és keresztény művészet elemeit ötvözik, és a temetkezési helyek gazdag falfestészetei és mozaikjai fontos vallási és művészeti értékeket őriznek. Ezen kívül a nekropolisz a keresztény kultúra és vallás fejlődésének szempontjából is fontos, mivel az ókeresztény temetkezési helyek egyik legismertebb és legjobb állapotban megőrzött példáját képviseli.

A Hieronimiták kolostora (Mosteiro dos Jerónimos) és a Belém-torony (Torre de Belém) 1983-ban került az UNESCO világörökségi listára, mivel kiemelkedő vallási, művészeti és történelmi jelentőséggel bírnak. Hieronimiták kolostora: A kolostor 1501-ben épült a ciszterci rend és a hieronimiták szerzetesrendje számára, és a manueline stílus kiemelkedő példája. Az épület a felfedezések korának szimbólumaként a Szent Mária templom nevet viseli, emellett közvetlen kapcsolatban áll a portugál nagy felfedezésekkel. (pl. Vasco da Gama Indiai-óceáni utazása) A kolostor a portugál identitás és vallási örökség szempontjából is kiemelkedő, emellett a templom Szent Jeromos tiszteletére lett szentelve, aki a biblia latin fordítójának számít. Belém-torony: A Belém-torony szintén manueline stílusban épült és a Tejo folyó partján található. Az épület a 16. századi portugál felfedezéseket, a tengeri kereskedelmet és a Hódító korszakot szimbolizálja. A torony korábban erődítményként szolgált, hogy védelmezze a folyó menti területeket, ma már azonban Lisszabon egyik fő látványossága.