Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet. Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt. E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat. Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” (Lk 1,46–55) Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg. Magyarországon a 15. századtól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki. Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Hazánk északi vidékein az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie. Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – hanem az aratás kezdetére utal. Sarlós Boldogasszony napján az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Fotó: Domenico Ghirlandaio: Mária és Erzsébet találkozása (1486–90)

Atyánk, aki a mennyekben vagy, a hit, amelyet fiadban, Jézus Krisztusban, a mi testvérünkben adtál nekünk, és a szeretet lángja, amely kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, ébressze föl bennünk országod eljövetelének áldott reményét! Kegyelmed alakítson át minket az evangélium magvainak tevékeny földműveseivé, hogy az emberiség és az egész világmindenség bizakodóan várja az új eget és az új földet, amikor a gonosz hatalmai már legyőzettek és örökre felragyog a Te dicsőséged! A jubileumi Szentév kegyelme élessze fel újra bennünk, a Reménység Zarándokaiban, a mennyei javak utáni vágyakozást, és árassza el az egész világot Megváltónk örömével és békéjével! Örökké áldott Isten, tiéd legyen a dicsőség és a dicséret mindörökké! Ámen. Ferenc pápa

A Veszprémi Főegyházmegye történelmének egyik legáldottabb eseményére készül: 2025. szeptember 6-án boldoggá avatják Bódi Mária Magdolnát, a hitvalló vértanút, akinek életpéldája ma is útmutató minden Krisztus-követő számára. György érsek atya Magdi halálának ( 1945. március 23.) 80. évfordulóján meghirdette a Bódi Mária Magdolna 80 tematikus évet. S ma ismét a 80-as szám szólít meg minket, hiszen már csak 80 nap választ el bennünket az ünneptől, és egyre erősebben dobog a vágy: továbbra is készüljünk együtt, közösen, imádságban és akár énekkel is. Mire gondolunk pontosan ez utóbbival? A lelki készületünk egyik ajándéka a Bódi Mária Magdolna tiszteletére írt himnusz, melynek dallama az ismert „Ó dicsőséges Asszonyság…” kezdetű himnusz (Ho 191.). A szöveg egyszerre idézi fel Magdolna földi életének küzdelmes, de teljes szépségét és az örök hazába vezető, a vértanúsággal megpecsételt útját. Szentmisében, a boldoggá avatáskor elsőként megszólaló himnusz méltó módon dicséri az ifjú szűz hitét, tisztaságát, egyszerűségét, reményét, bátorságát. A remény jubileumi évében még jobb kimondani, hogy Magdi életének minden mozzanata az Eucharisztia, az önzetlen szeretet és az Istenre figyelő szolgálat gyümölcse. A közös készület, a közös ima, és a közös éneklés jegyében szeretettel szólítunk meg minden hívőt, plébániai közösséget, kórust, éneklő családot, baráti közösséget, hittancsoportot, hogy a következő hetekben tanulják meg és énekeljék el a himnuszt, rögzítsék a felvételt, és küldjék el hozzánk – ezzel is tanúságot téve arról, hogy élő kapcsolatban vagyunk Magdolna Krisztus szeretetével és a boldoggá avatás örömével. A beérkező felvételeket egy kórussá ötvözve jelenítjük majd meg a felkészülés utolsó heteiben.

A jubileumi szentévben is a hagyományoknak megfelelően Máriapócson tartotta meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a búcsúját július 27-én, amelyre a kedvezőtlen időjárás ellenére is több ezer hívő látogatott el. Palánki Ferenc megyéspüspök az egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevőivel gyalog zarándokolt Levelekről Máriapócsra. A „MENÖK – Merjünk Növekedni Krisztusban!” egyházmegyei ifjúsági tábor július 20. és 27. között került megrendezésre Kálmán József plébános, egyházmegyei ifjúsági referens vezetésével a Szeged-Csanádi Egyházmegye képzési és szabadidős házában, a Domaszék-Zöldfás Lelkigyakorlatos Központban. A közel száz fős fiatal közösség Leveleken folytatta tovább a táborozást; itt csatlakozott hozzájuk Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki szentmisét mutatott be a Szentháromság-plébániatemplomban. Levelekről a megyéspüspök gyalogos zarándokként kísérte a diákokat Máriapócsra, a másnapi egyházmegyei búcsúra. A kegyhelyen Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök fogadta őket. A máriapócsi búcsúi szentmise főcelebránsa Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök volt. A szentmisén részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor emeritus megyéspüspök, Németh István püspöki titkár, Krakomperger Zoltán általános helynök, Heidelsperger István püspöki helynök, az egyházmegye papsága, az egyházmegye fenntartásában álló oktatási és szociális intézmények vezetői, valamint a püspöki hivatal munkatársai. Ahogyan az időjárás-előrejelzésekben látni lehetett, a szombat esti órákban elért a viharos időjárás Máriapócsra is, de ennek ellenére számos zarándokcsoport kerékpárral vagy gyalogosan érkezett a helyszínre, köztük Palánki Ferenc megyéspüspök, aki az egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevőivel zarándokolt el Levelekről Máriapócsra. A reggeli óráktól a Szeplőtelen Fogantatás-templomban szentségimádáson vehettek részt a hívek, valamint folyamatos gyónási lehetőség is biztosított volt az ünnepi szentmise kezdetéig. A nap csúcspontja az ünnepi szentmise volt, amelyre a viharos időjárás miatt a kegytemplomban került sor. A szentmisét Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök vezetésével mutatta be az egyházmegye papsága. Szentbeszédében Pápai Lajos hitünk alapjáról beszélt. A szentmise végén Palánki Ferenc megyéspüspök köszönetet mondott a búcsú szervezőinek, Mosolygó Péter atyának, a Nemzeti Kegyhely igazgatójának a szeretetteljes fogadtatásért, a paptestvéreknek a rendelkezésre állásért, a gyóntatásért, az egyházmegyei ifjúsági tábor szervezőinek a munkájukért, a fiatalok, az egyházmegye híveinek a jelenlétért. Külön megköszönte a gyalogos, kerékpáros zarándokoknak a felajánlását az egyházmegyéért, családjaikért, szeretteikért, betegeikért, rászorulókért. Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc megyéspüspök Pro Communitate Christiana díjat adományozott azon személyeknek, akik példát adó egyházépítő tevékenységükkel vagy életművükkel gazdagítják az egyházmegye hívő közösségét. Emellett kihirdették, hogy a tanácsosok testülete véleményének meghallgatása után papi kitüntetéseket adományozott több, az egyházmegyében szolgálatot teljesítő atyának. Az ünnepi szentmise zárásaként az Oltáriszentség előtt imádkoztak a jelenlévők egyházmegyéjükért, közösségeikért, a békéért. A hívek nemcsak a templomban, hanem fedett területen kihangosítással és kivetítéssel is tudták követni a templomban zajló eseményeket. A hagyományoknak megfelelően a loretói litániával zárult az idei egyházmegyei búcsú.

M.Frisina: Anima Christi (Loyolai Szt Ignác fohásza, Krisztus lelke szentelj meg engem..., az eredetinek egyszólamú változata). Wollent Anna és Pálmai Árpád előadásában. Pünkösd vasárnapi szentmise keretében, Gyergyószentmiklóson. MEGNÉZEM