|
|
|
Kegyhelyek |
 |
Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én.
Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.
A Szent Benedek-bazilika a Piazza San Benedetto téren található Norcia központjában. A hagyomány szerint ez volt a ház, ahol Szent Benedek és Szent Skolasztika ikerszentek születtek.
Szent Benedeknek, Európa védőszentjének, a nyugati szerzetesség atyjának (5-6. század) szentelt bazilika a régió egyik legjelentősebb szellemi helyszíne. A homlokzat jellemzően középkori, és eltér a 18. században teljesen átdolgozott belsőtől.
Az épület, Szent Benedek kriptája fölé 1290 és 1338 között épült az első bővítési projekt kereteink belül, a valcastorianai Sant'Eutizio szerzetesei által. A harangtornyot a 14. században emelték, de egy 1703-as földrengés elpusztította a felső részt, amelyet hamarosan egy kisebb változat váltott fel. Az 1859-es földrengés után a homlokzat felső részét restaurálták.
A templomon végzett utolsó munkálatok az 1950-es években történtek.
1570-ben a templom jobb oldalára egy eredetileg a gabonapiac tetőjeként használt karzatot helyeztek el.
Forrás: www.umbriatourism.it
Fotó: www.tripadvisor.com
A memóriai remeteség építését 1182-ben D. Fuas Roupinho – egy e vidékről származó nemes – bízta meg, aki meg akarta köszönni a Szűzanya imáit, amikor megmentette őt a halálos bukástól. Szarvasvadászat közben a lova majdnem leugrott a szikláról a tengerbe, de az utolsó pillanatban megállt.
A kisméretű piramistetős kápolna a hegyfok szélén, a ló patanyomának nyomát ma is viselő szikla mellett található - a csoda tanúságaként. A kápolna belsejében figurális kék-fehér azulejo csempepanelek találhatók, amelyek a Szűzanya megjelenését ábrázolják, amint a szarvas szinte beugrott az ürességbe. A kápolnában található egy pince is, amely megfelel annak a barlangnak, ahol az eredeti Szűz Mária-kép jelent meg, akitől D. Fuas segítséget kért.
Forrás: www.visitportugal.com
1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá.
Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták Azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem. Milka Pavlović és Ivan Ivanković többé soha nem látták a Szűzanyát.
Forrás: www.medjugorje.hr
Ez a barlang az a hely, ahol Soubirous Bernadett látta a Szűz Máriát. Ma a barlangot körülvevő terület a zarándokok számára szent hely, itt imádkoznak, meditálnak. A barlang előtt található egy kis oltár, ahol szentmiséket tartanak. A barlang ismert arról is, hogy itt fakad az a gyógyító erejű forrás, melyhez több ezer gyógyulás köthető.
|
|
Csíksomlyói kegytemplom
A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi.
Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója.
Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely.
Forrás: www.maszol.ro
|
Utazzon velünk Csíksomlyóba!
|
|
Egyebek