A lorétói kegyhely története a XIII. század végéhez kapcsolódik. 1294. december 10-én érkezett Itália adriai tengerpartjára, Recanati város kikötőjébe az a Ház, melyben Szűz Mária családja lakott Názáretben – vallja a hagyomány és erősíti meg a Ház eredetiségét a történelmi kutatás, a régészet, az építészet-történet, az epigráfia és legújabban a pollenkutatás eredménye is. Assisi Szent Ferenc egyik írása említi, hogy a Poverello 1219-ben szentföldi zarándoklata során felkereste Názáretet, hogy „megtisztelje azt a Házat, melyben az Ige testté lett”. A mai Szent Ház oltárlapja fölött latin felirat hirdeti a János evangélium híres karácsonyi szavait: „Az Ige testté lett’”. Egyetlen szót tettek hozzá: „itt”. A szöveg latinul így hangzik: „Hic Verbum caro factum est”, vagyis „Itt testesült meg az örök Ige”. Ez az apró szó oly megható és sokatmondó. Meghatja a zarándok szívét és valójában Lorétó ezért lett immár több mint 700 éven át Itália legjelentősebb kegyhelyévé. Aki eljön ide, hozza el magával a Szentírást, olvassa el a János evangélium előszavát, a híres Prológust és Lukács evangéliumából élje át azt a beszélgetést, mely a legfontosabb Isten és az ember történetében! Ebből a beszélgetésből született Urunk Jézus, az Isten és Mária Fia, aki megváltotta a világot. a Szent Házat nagy kegyelettel Recanati közelében egy tengerre néző hegyfokra helyezték, hogy onnét „hazalásson”. A kis házat egyszerűen a földre emelték, alapozás nélkül és úgy áll ma is ott, csodájára mindeneknek és mindenkinek. A Ház azóta nem mozdul, csak a világ indul meg feléje. Pápák sora kereste fel és mintegy kétszáz szent a történelem során. Mert ott lett emberré az egyedül Szent, a názáreti Jézus Krisztus!

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.

1964-ben szentelték fel Fatimában a Magyar Kálváriát, amely elsősorban az 1956-ban külföldre menekült honfitársaink adományaiból épült fel. A Magyar Kálvária és a Szent István-kápolna első 14 stációja Marek László magyar építész műve, 1964. május 12-én szentelték fel ezeket. A kápolna szobrait Soares Branco portugál szobrász készítette. A 15. állomás, amelyet 1992. október 13-án, a fatimai jelenések 75. évfordulóján, a magyar nagykövet jelenlétében avattak fel, a lajosmizsei plébánia adományából épült, annak emlékére, hogy Magyarország felszabadult a kommunizmus alól. A 8. és a 9. stáció között áll egy szobor, amely a Szűzanya negyedik jelenésének állít emléket, ezt 1956. augusztus 12-én szentelték fel. A keresztút útvonala megegyezik azzal, amelyet a kis pásztorok minden nap megtettek, amikor otthonukból, Aljustrelből a juhnyájat legelni vitték Cova da Iriába, ahol a jelenések történtek. A jelenések során egyre többen kísérték el a gyerekeket, annak reményében, hogy láthatják a Szűzanyát, és egy csodának is szemtanúi lehetnek, ami 1917. október 13-án meg is történt. Kardos Illés, a Csanádi Egyházmegye papja 1944-ben hagyta el Magyarországot. Õ készítette elő a kálvária tervét és alapította a Fatimai Magyar Kálvária Mozgalmat. Hitte, Isten a Szűzanya közbenjárására kiemeli nemzetünket a rabságból. Kardos atya 1961-ben elhunyt, így nem élhette meg a rendszerváltás éveit. Utóda, Győrfy Albert plébános vitte tovább a mozgalom ügyeit, s sorra alakultak a gyűjtőközpontok azokban az országokban, ahol magyarok éltek. João leiria-fatimai megyéspüspök 1959-ben jelölte ki a keresztút útvonalát; azt az ösvényt, amelyen a három gyermek vezette a nyájat naponta szülőfalujából a jelenések helyszínére. Hamarosan lerakták a kálvária alapkövét. 1962. augusztus 11-én áldotta meg János püspök a tizennégy stációt és helyezte el az épülő Szent István-kápolna alapkövét. A szentelésre 1964. május 12-én került sor. A kápolna mennyezetén látható 55 négyzetméteres mozaik és a színes üvegablakok Prokop Péter római műtermében készültek. Forrás: www.magyarkurir.hu

1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá. Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták Azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem. Milka Pavlović és Ivan Ivanković többé soha nem látták a Szűzanyát. Forrás: www.medjugorje.hr

Ez a barlang az a hely, ahol Soubirous Bernadett látta a Szűz Máriát. Ma a barlangot körülvevő terület a zarándokok számára szent hely, itt imádkoznak, meditálnak. A barlang előtt található egy kis oltár, ahol szentmiséket tartanak. A barlang ismert arról is, hogy itt fakad az a gyógyító erejű forrás, melyhez több ezer gyógyulás köthető.