A templom tiszteletet ad Szent Piusz X. pápának, aki a Szűz Mária-jelenésekkel és Lourdes vallási jelentőségével is összefonódott. A bazilika nemcsak az ő személyes tiszteletére készült, hanem az egyházi hagyományok és Lourdes vallási örökség ötvözésére. A templom hatalmas méretéből adódóan nagy zarándokcsoportokat is képes befogadni: A föld alatt 12 000 négyzetméteren terül el, 25 000 férőhelyes. 39 különböző szentet és üdvözültet ábrázoló mennyezete van.

Máriacell központjától nem messze, a bazilika mögötti úton található a Szűz Máriának szentelt kápolna, melyet 1711-ben építettek. A kápolna vízének gyógyító erőt tulajdonítanak, melyből a gyakran visznek haza magukkal. A barokk oltáron lévő 15. századból származó szobor a trónon ülő Madonnát ábrázolja gyermekével, polychrom fafaragással körülvéve. Két oldalt Mária szülei: Joachim és Anna szobra áll. A gyógyító forrásvíz kannákból csordogál, melyeket angyalok tartanak a kőmedencék fölé. A klasszikus oromzattal díszített kapun lépünk be a négyszögű templomba. Felül párkány fut körbe. A mennyezeti freskó közepén a Szentlélek lebeg a vizek fölött. Valamennyi jelenet a gyógyító erejű forrásra utal: Mózes vizet fakaszt a sziklából; Jézus Jákob kútjánál; a szír Námán megfürdik a Jordánban; a vakon született meggyógyul a Silóé tavánál.

Itália déli partján, Bari városában található a Szent Miklós Bazilika, ami nem csupán egy templom – ez egy kis csoda, mely szerte Európában és a keresztény világban mély vallási jelentőséggel bír. A bazilika az UNESCO Világörökségi javaslati listáján szerepel. 1087 és 1197 között épült, az Italo-normann uralom idején, és nemcsak a római katolikusok, de az ortodox keresztények számára is fontos zarándokhely a Szent Miklós templom Bariban. Szent Miklós ereklyéit eredetileg Myra városában, a mai Törökországban őriztek. Amikor Myra szaracénok kezére került, úgy gondolták, ideje biztonságosabb helyre vinni a szent maradványait. Állítólag maga a szent, amikor Rómába tartott, Barit választotta eltemetési helyként. Velence és Bari között hatalmas verseny zajlott az ereklyékért, de végül Bari nyert. Az ereklyéket a görög őrzők és muzulmán uraik orra elől ellopták, és végül 1087. május 9-én biztonságosan Bariba érkeztek.

A lorétói kegyhely története a XIII. század végéhez kapcsolódik. 1294. december 10-én érkezett Itália adriai tengerpartjára, Recanati város kikötőjébe az a Ház, melyben Szűz Mária családja lakott Názáretben – vallja a hagyomány és erősíti meg a Ház eredetiségét a történelmi kutatás, a régészet, az építészet-történet, az epigráfia és legújabban a pollenkutatás eredménye is. Assisi Szent Ferenc egyik írása említi, hogy a Poverello 1219-ben szentföldi zarándoklata során felkereste Názáretet, hogy „megtisztelje azt a Házat, melyben az Ige testté lett”. A mai Szent Ház oltárlapja fölött latin felirat hirdeti a János evangélium híres karácsonyi szavait: „Az Ige testté lett’”. Egyetlen szót tettek hozzá: „itt”. A szöveg latinul így hangzik: „Hic Verbum caro factum est”, vagyis „Itt testesült meg az örök Ige”. Ez az apró szó oly megható és sokatmondó. Meghatja a zarándok szívét és valójában Lorétó ezért lett immár több mint 700 éven át Itália legjelentősebb kegyhelyévé. Aki eljön ide, hozza el magával a Szentírást, olvassa el a János evangélium előszavát, a híres Prológust és Lukács evangéliumából élje át azt a beszélgetést, mely a legfontosabb Isten és az ember történetében! Ebből a beszélgetésből született Urunk Jézus, az Isten és Mária Fia, aki megváltotta a világot. a Szent Házat nagy kegyelettel Recanati közelében egy tengerre néző hegyfokra helyezték, hogy onnét „hazalásson”. A kis házat egyszerűen a földre emelték, alapozás nélkül és úgy áll ma is ott, csodájára mindeneknek és mindenkinek. A Ház azóta nem mozdul, csak a világ indul meg feléje. Pápák sora kereste fel és mintegy kétszáz szent a történelem során. Mert ott lett emberré az egyedül Szent, a názáreti Jézus Krisztus!

Az a város, ahol több alkalommal is megjelent Szent Mihály arkangyal. Monte Sant'Angelo ad otthont Európa egyik legfontosabb zarándokhelyének, a Mihály arkangyal szentélyének (Santuario di San Michele Arcangelo). Ez az UNESCO világörökségi helyszín már az 5. század óta vonzza a zarándokokat. A legenda szerint Mihály arkangyal többször is megjelent itt, ami miatt templomot építettek a barlang fölé, ahol állítólag a jelenések történtek. A szentély bejárata, amelyet egy 13. századi márványkapu alkot, egy földalatti barlangba vezet. Ennek a helynek a hangulata, lágy fényével és minden suttogást kiemelő akusztikájával lenyűgöző. Itt látható egy oltár Mihály arkangyal domborművével és más történelmi tárgyakkal. A Santuario di San Michele Archangelo szentélye a város legfontosabb műemlékévé vált. A 13. században épült a föld feletti rész, amelyen keresztül a barlangba léphetünk. Jobbra egy masszív nyolcszögletű harangtorony áll, amely szintén a 13. századból származik. A lépcsőn leereszkedünk a barlangba, amely kápolnaként szolgál. Belsejében figyelemre méltó freskódíszítés maradványai és egy 11. századból származó püspöki szék található. 1987-ben II. János Pál pápa is meglátogatta a szentélyt. Forrás: www.olaszorszagonline.hu