Mária-kegyhely történetének kezdete 1917-re nyúlik vissza, amikor három pásztorgyermeknek több alkalommal megjelent Szűz Mária. Azóta minden évben több mint 5 millió ember látogat el a zarándokhelyre.

Ez a barlang az a hely, ahol Soubirous Bernadett látta a Szűz Máriát. Ma a barlangot körülvevő terület a zarándokok számára szent hely, itt imádkoznak, meditálnak. A barlang előtt található egy kis oltár, ahol szentmiséket tartanak. A barlang ismert arról is, hogy itt fakad az a gyógyító erejű forrás, melyhez több ezer gyógyulás köthető.

A kápolna az egykori doberdói front mögött kialakított nagy katonai temetők mellett, a Doberdo del Lago községhez tartozó Visintini településen áll. Magyar katonák kezdték el építeni még a háború idején, a temetőben nyugvó bajtársaik emlékére. A kápolna helyét állítólag IV. Károly király jelölte ki egyik harctéri látogatása során. Felavatását 1918 őszére tervezték, de a háború akkorra véget ért, ezért már nem szentelték fel. Hosszú, kalandos története során az istállóként, raktárként is használt épületet magyar–olasz összefogással felújították és 2009. május 30-án, Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében, ökumenikus szertartás keretében szentelték fel. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök 2022. november 7-én felszentelte a kápolna új harangját a doberdói és isonzói hadszíntéren elesett magyar katonákra emlékezve.

A helyi hagyomány szerint államalapító királyunk, Szent István által is már látogatott bodajki kegyhely újkori felvirágoztatása a településen 1695-ben megjelenő kapucinus szerzeteseknek köszönhető. A koldulórendi barátok vélhetően a középkori alapokra kápolnát építettek, amelybe a környékbeli falvakba betelepített német ajkú lakosság körében nagy tiszteletnek örvendő Segítő Szűz Mária kegyképét helyezték el. A hely a felszentelésétől kezdve vonzotta a zarándokokat, akik fogadására 1728 és 1742 között felépült a ma is látható barokk templom. A templomhoz szervesen kapcsolódó plébániaépület 1755-ben épült kapucinus rendházként. A kolostor kertjéből leválasztott zarándokudvart, benne a hűs vizű forrással, valamint a szomszédos Kálvária-hegyre vezető keresztutat szintén a 18. század közepén alakították ki. Mindezek jelentős szereppel bírtak a zarándokok számának folyamatos gyarapodásában. Miután II. József király a szerzetesrendek jó részének működését betiltotta, 1788-ban a kapucinusok Bodajkot is elhagyták, a plébániát pedig a székesfehérvári egyházmegye vette át. A kegyhely töretlen népszerűsége miatt a zarándokudvart 1939 és 1942 között átépítették, bővítették. Az elmúlt évtizedben az épületek és környékük egészét átfogó fejlesztések történtek, amelyek nyomán kegytemplomunk ismét méltóvá vált, hogy elfoglalja helyét az ország legjelentősebb zarándokhelyei között. Forrás: www.bodajkikegyhely.hu

A csíksomlyói Szűzanya-szoborhoz nem csupán egyéni, hanem közösségi, történelmi sorsfordulók is kapcsolódnak. Gondolhatunk itt Csík katolikus hitben való maradására, a hagyomány szerinti 1567. évi ütközetre, vagy 1694 februárjában az ismételt török támadás kivédésére, és arra a számtalan csodás gyógyulásra, amit a 18. században feljegyeztek. Nem véletlen tehát, hogy a csíksomlyói kegyszobrot már jóval a 18. század vége előtt – amikor Batthyány Ignác erdélyi püspök hivatalosan csodatevő Segítő Máriának ismerte el – a ferencesek és a székely nép körében csodákkal jeleskedő Boldogasszonynak tartották. Közbenjárását évszázadok óta kérjük, egyéni és közösségi életünkért ma is hozzá esedezünk. Forrás: www.magyarkurir.hu A legnagyobb ereje az, hogy a székely nép kezdettől fogva mai napig megtartotta ősi hitét Szűz Máriában. Ezért mai napig úgy tartják, hogy Csík és környéke az erdélyi katolikusok megmentője, az erősítőereje, a csíksomlyói Szűz Mária közbenjárása és védelme által. Ahányszor csak ellátogatunk Csíksomlyóra, gyerekek, felnőttek, idősek, betegek csillogó szemekkel lépnek be a templom ajtaján, azzal a reménnyel, hogy a magyarok körében annyira dicsőített Szűz Anya az ők kéréseiket is meghallgatja, betegségeikből kigyógyítja. Forrás: www.hargitaiertektar.ro