Idősebb Bernard, csodálatra méltó mester és Roberto 1075-ben, VI. Alfonso uralkodása alatt kezdte meg a román stílusú székesegyház építését, amikor Diego Peláez volt a püspök. Ezt a kezdeti szakaszt követően számos történelmi változás felfüggesztette, vagy legalábbis lelassította a munkálatokat egészen addig, amíg Gelmírez érsek idejében, 1100-ban újonnan beindultak. A katedrális építése apránként haladt előre a 12. században. 1168-ban Mateo mester kapott megbízást ennek befejezésére, beleértve a nyugati lezárást és a Kórus felépítését a főhajóban. 1211-ben a Bazilikát IX. Alfonz előtt szentelték fel. Bár az alapvető középkori építmény megmaradt, az évszázadok során a kolostor és mellékterületeinek építése következtében a székesegyház fiziognómiáját megváltoztatta, a reneszánsz, és különösen a barokk korszakban, amikor olyan munkálatokat végeztek, mint a főkápolna, az orgonák, a chevet lezárása vagy az Obradoiro homlokzata. A neoklasszikus korszakban elkészült az új Azabachería homlokzat, és az elmúlt száz évben továbbra is különféle akciókat hajtottak végre. Forrás: www.catedraldesantiago.es

Máriacell központjától nem messze, a bazilika mögötti úton található a Szűz Máriának szentelt kápolna, melyet 1711-ben építettek. A kápolna vízének gyógyító erőt tulajdonítanak, melyből a gyakran visznek haza magukkal. A barokk oltáron lévő 15. századból származó szobor a trónon ülő Madonnát ábrázolja gyermekével, polychrom fafaragással körülvéve. Két oldalt Mária szülei: Joachim és Anna szobra áll. A gyógyító forrásvíz kannákból csordogál, melyeket angyalok tartanak a kőmedencék fölé. A klasszikus oromzattal díszített kapun lépünk be a négyszögű templomba. Felül párkány fut körbe. A mennyezeti freskó közepén a Szentlélek lebeg a vizek fölött. Valamennyi jelenet a gyógyító erejű forrásra utal: Mózes vizet fakaszt a sziklából; Jézus Jákob kútjánál; a szír Námán megfürdik a Jordánban; a vakon született meggyógyul a Silóé tavánál.

A fő oka annak, hogy San Giovanni Rotondo minden évben zarándokok millióit vonzza a világ minden tájáról, Pietrelcinai Szent Pio, más néven Pio atya. Ez a ferences szerzetes 1916-tól 1968-ig élt a városban, és stigmáiról, csodás gyógyulásairól és mély spirituális bölcsességéről vált híressé. Kegyhelye, egy éteri modern bazilika, a modern szakrális építészet remekműve. A híres olasz építész, Renzo Piano által tervezett modern építmény Olaszország egyik legnagyobb szakrális komplexuma. A 2004-ben befejezett építményt úgy tervezték, hogy akár 6500 ember befogadására is alkalmas legyen belül és további 30 000 ember befogadására kívül. Egyedülálló futurisztikus kialakítású, kagylót vagy hullámokat idéző boltíves tetővel és belső térrel. Mark Ivan Rupnik gyönyörű mozaikjaival díszített, amelyek szentek életének pillanatait és bibliai jeleneteket ábrázolnak. A modern dizájn és a térbeli elrendezés miatt ez a bazilika mágnesként vonzza a zarándokokat és az építészet szerelmeseit egyaránt. A bazilika közelében egy monumentális kereszt áll, amely messziről láthatóan magasodik a táj fölé. Ez a kereszt az áldozatvállalást és a hitet szimbolizálja, amely Padre Pio örökségéhez kapcsolódik. A bazilika közelében egy modern harangtorony is található, amely a komplexum része. A harangtorony egyszerű, de lenyűgöző kialakítású, amely illeszkedik a bazilika futurisztikus stílusához. A hatalmas harangok kongása fontos liturgikus eseményeket, miséket és zarándokünnepeket kísér. Hangjuk messzire elhallatszik, ünnepélyes és megnyugtató hangulatot kölcsönözve a helynek. A bazilikától nem messze található a Santa Maria delle Grazie kolostor, ahol Pio atya misét celebrált és zarándokokat gyóntatott. Ép teste a kolostor kápolnájában van kiállítva, és a kegyes tisztelet tárgya.

Az 1807-ben Isztambulba letelepedett Ferences Konventuális Kistestvérek (ofmconv) 1815-ben fatemplomot építettek ezen a kis környéken. A ferences atyák 1865. június 25-én tették le a jelenlegi templom alapjait a templom helyén. Az alapítvány első kövét 1866. szeptember 8-án szentelték fel, és a templomot istentiszteletre nyitották meg. A templom építését a hívek nagylelkű támogatása tette lehetővé; A templom építését Giovanni Franconi atya irányította. Az első világháború idején a templomot muszlim gyerekek refektóriumává alakították át. Az egyhajós bazilika alakú templom a neoklasszicizmusra és a neoreneszánszra, sőt néhány barokk elemre is emlékeztet. A 31 méter hosszú, 11 méter széles és 15 méter magas templom kezdetben látható téglából épült, majd 1995-ben mészvédő réteget hordtak fel. Az egyszerű rózsaablak alatt, a dedikációs felirat alatt és a két neogótikus ablak között a vaskapukon két imádkozó vasangyal őrzi féltékenyen a templom bejáratát. Ezek az angyalok azonban gyengéden hívják az embereket, hogy lépjenek be a templomba és imádkozzanak. Az ajtók alatt nagy márványlap van; A templomba való belépéshez fel kell emelni a lábunkat. Mintha arra emlékeztetné a látogatót, hogy az imádkozáshoz az Úr felé kell járni. A két barokk ablakban van valami különleges. A 6+6 gyertya formájú vasrácsok Izrael tizenkét törzsére emlékeztetnek. Más szavakkal, az ember csak akkor válik „Isten népévé”, ha imádkozik és imádja a Magasságos Istent. Tehát ez a 12 gyertyából álló rács a zsidókra és a keresztényekre emlékezteti a járókelőket.

Róma második legnagyobb bazilikája. A hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Pál apostolt eltemették. Ez a hely Pál halálakor az Ostia felé vezető úton, a városfalakon kívül esett, innen származik a bazilika elnevezése. A lateráni egyezmény következtében a bazilika a Szentszék területen kívüli birtoka. Pál apostol kivégzése után a követői egy emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. I. Constantinus császár itt építtetett egy bazilikát. A bazilika hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter. A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra áll. Az aranyozott mozaik-homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta képe látható. A főhajót a mellékhajóktól két sor oszlop választja el. Az oszlopok feletti kerek mozaikok a pápákat ábrázolják, időrendi sorrendben, I. Pétertől XVI. Benedekig. A legenda azt tartja, hogy a világ vége akkor következik el, amikor nincs már több pápának hely (jelenleg még hét hely van). Forrás: www.agardikatolikus.hu