Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.

A Szent György-bazilikát I. Vratislav herceg alapította Kr. u. 920 körül, és Prága egyik legtörténelmibb látnivalójaként tartják számon. Kr. u. 973-ban a bazilikát a bencés apácák alapításával kibővítették, ami előkészítette az utat a Szent György bencés kolostor építéséhez. Azonban 1142-ben egy pusztító tűzvész a templom egy részét felemésztette, ami a templom újjáépítéséhez vezetett. Ez adta a bazilika jelenlegi román stílusú belső terét. A 13. század első felébenth században a templomhoz egy kápolnát építettek, amelyet Szent Ljudmila, Szent Vencel nagyanyja tiszteletére szenteltek fel. A prágai Szent György-bazilika hosszú fennállása során a történelem és a különböző korszakok tanúja lett. Lenyűgöző homlokzata és későbbi felújításai a kora barokk korszakról tanúskodnak. A 18. század elejénth században a templom építményei újabb kiegészítéssel bővültek. F.M. Kanka cseh építész és építőmester a barokk kápolnát a Nepomuki Szent János. A 18. század végénth században azonban a templomot csapatok szállták meg. Csak 1887-ben kezdték újra felépíteni. Ez 1908-ig tartott, F. Mach tervei alapján, aki vissza tudta állítani a templom eredeti román stílusú megjelenését. Napjainkban időszaki kiállításokat tekinthetünk meg benne, illetve koncerteket rendeznek itt. Forrás, fotó: www.prague.org

A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi. Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója. Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely. Forrás: www.maszol.ro

1917-ben a mai Jelenések kápolnája helyén álló tölgyfa fölött jelent meg a Szűzanya három pásztorgyermeknek. Ezt követően több jelenés is történt, melyeknek gyorsan híre kelt, és az utolsó alkalommal, október 13-án, mintegy 70 000 ember volt jelen Cova da Iriában. A Szűzanya kijelentette, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy építsenek kápolnát a tiszteletére. A jelenés után történt a híres napcsoda. Ma itt található Szűzanya-szobor koronájában őrzik azt a golyót, melyet Szent II. János Pál testéből operáltak ki az 1981-es merénylet után. Forrás: www.magyarkurir.hu

Az 520 méter magas hegyen található egy 8 méter magas feszület, amely 1934-ben épült. A fehér keresztet a medjugorjei hívek és a környékbeli közösségek közreműködésével emelték. A helyi hagyomány szerint Jézus keresztútját és szenvedéseit szimbolizálja. A Krizevac a medjugorjei Szűz Mária-jelenések történetéhez is kapcsolódik, hiszen sokan úgy tartják, hogy a hegy a Szűzanya üzeneteit közvetítő helyek egyike.